Notturno - Bartók rádió
Ha önök is olyan álmatlan, szorongó, tétova lények, mint én, valószínűleg hallgatták már a Notturno műsorát. Eddig, ha valaki (én) nem tudott aludni, amikor pediglen egy polgárnak aludni kell, tehát éjszaka, hát választhatott a kereskedelmi rádiók művidám összeállításaiból, vagy hallgathatta a Petőfi rádió beszélgetős műsorait, aminél még egy Lukács Sándor szerzői est után letudott Pap Rita-koncert is felemelőbb élmény.
Ilyenkor nincs semmi az éterben - mondtam volt mind ez idáig, míg be nem indult a címben már megnevezett műsor.
Notturno.
Éjszaka van, betegek vagyunk, a nappal betegei, a fény betegei, akiknek annyira, de annyira jólesik a sötétség, ami ezen évszakban már négykor beköszönt, mégis éjfélig kell várni, hogy teljes és végleges legyen.
Fekszem hason, homlokom alá gyűröm a párnát, és csak a bal fülemet használom, oda dugom a fülhallgatót, nyom, feszít, de kibírom, elhelyezem, aztán hallgatom a sötétséget.
Olyan zenekarokat hallok, amint olyan zeneszerzők műveit játsszák, amiket olyan karmesterek vezényelnek, akikről nem hallott senki sem, de legalábbis én soha, persze én csak egy miskolci proli-punk vagyok, de jártam szolfézsra (kicsit). Audio-seduxen, nyomom lefelé magam, ma sem fogok kiugrani az ablakon, ma sem fogok makramézni, szóval semmi bolondság, semmi meggondolatlan cselekedet, hagyom, hogy sodorjon az ismeretlen finn szerző műve, hagyom, hogy elaltasson egy sehonnai koreai karnagy, és ha néha mégis Wagner, ha néha mégis Bach, akkor felkapom a lelki fejem, amin lelki füleim kinyílnak, isszák a történet végét, a csattanót, majd kiesik a fülhallgató, múlik a görcs, fordulok befelé, alszom végre, kösz.
- pki -
