Lemez

Rae Sremmurd: SremmLife2

  • Lang Ádám
  • 2016. szeptember 18.

Zene

Bár a Rae Sremmurdot nagyon sok kritika érte, hogy már-már a hiphop megcsúfolása volna, engem lenyűgözött, mennyire telibe találták a déli trapes hiphop lényegét, és hogy – elhagyva minden sallangot – elkészítették az utóbbi évek legfelhőtlenebb bulis raplemezét. A SremmLife összes száma elsőre működött a rögtön megjegyezhető, kántálásra késztető témákkal és Mike Will Made It sztriptízklubok hangulatát idéző, nyugis, de belassultságukban is bulizós alapjaival. Sohasem felejtem el, amikor a YouTube 2014 végén bedobta a No Type-ot a Rich Gang nevetségesen kivagyi Lifestyle-ja után. Ahogy a ránézésre 16 (de már 20 felett járó) Slim Jxmmy és Swae Lee a lehető legtermészetesebben ugrált a tengerparton, az már úgy volt vicces, hogy ironikus idézőjelezés nélkül is simán szeretni lehetett.

Az első lemez tökéletes receptje után kérdés volt, hogy van-e valamerre tovább. És bár a Sremmlife 2 címe egyenes ági folytatást ígér, sikerült behúzni új árnyalatokat is. Rögtön a Start A Party karcosabb, mint korábban tőlük bármi, és a By Chance-ben meg a Look Alive-ban is van valami elidegenedett melankólia. Közben a dallamok is kidolgozottabbak lettek, így a lemez közepén zsinórban három lassabb számot is be mertek vállalni; a Set The Roof szkreccsei és a Shake It Fast dobgépe pedig egészen a nyolcvanas évekig visszanyúlnak. Persze, a nagy egészhez képest mindezek csupán nüansznyi különbségek: vagy­is aki immunis volt az előzőre, annak ez a befutás utáni, kicsit borúsabb folytatás is ugyanolyan seggrázós, tucat bulizenének fog tűnni, mint amilyen (látszólag) az első is volt.

Universal, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A pénztelenség segíthet a Homokhátságon

Lényegében elkaszálta a kormány a Homokhátság, pontosabban a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit. Egy határozatban a leghátulra sorolták a beruházást, így aligha lesz esély arra, hogy megvalósuljon. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel.