Sziget

Chvrches

  • Soós Tamás
  • 2016.09.18 13:08

Zene

Nem volt itt semmi látnivaló, csak egy tökéletes popkoncert. Nem késtek félórát, nem kaptak egymillió dollárt, és nem ráztak segget sem, hiszen az újság­íróból lett énekesnő, Lauren Maybelly, aki anno a Guardian hasábjain szólalt fel az internetes szexuális zaklatás ellen, tudatosan kerüli, hogy önmagát szextárggyá stilizálva adja el a Chvrches nyolcvanas évekbeli szintipopot újrafazonírozó zenéjét.

Erre nincs is szükség, mert a szakítások hol álmos, hol dühös melankóliáját lebegős-levegős refrénekbe foglaló dalaik élőben is magukért beszélnek – nem is tehetnek mást, mivel amit a trió koncerten hozzájuk tesz, alig több a színpadra többévnyi garázszenélés után szerethető szerénységgel kiálló glasgow-i szomszédlány/fiú sármjánál. A show-t nem a két szám erejéig (az ambientesen hipnotikus High Enough To Carry You Over, plusz az Under the Tide) frontemberré előlépő Martin Doherty, és még csak nem is a kétévnyi turnézás alatt sokat fejlődött, a színpadon már nemcsak cövekelő, hanem körbeugráló Maybelly vitte el, hanem a törhetetlen kitartást és sérülékeny érzelmeket egyaránt megéneklő slágerek, amelyek közül a skótok által szigorúan tartott középtempót veretős dobgépre cserélő Keep You On My Side jelentette az egyik, a nagyszínpados lufieregető partinál is magasabbra emelő Empty Threat a másik csúcspontot. A többit pedig a maradék 11 sláger, köztük a Gun, a Recover, a Clearest Blue, a Make Them Gold, a Leave A Trace és a The Mother We Share.

Meglepetés (például a Bela Lugosi’s Dead átirata a Vámpírakadémia soundtrackjéről) nem volt, csak érvényesült a papírforma: a szintipop egyik legaktívabban körülrajongott zenekara a legjobb popkoncertet adta a Szigeten, amely alatt megszűnt a tér és az idő, és csak a világot egyszerű dallamokra meg óriási, ragadós refrénekre redukáló slágerek maradtak.

OTP Bank – A38 színpad, augusztus 15.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.