Idén nemcsak az Opera szentelt kitüntetett, jubileumi figyelmet Shakespeare zenés színházi alapanyag gyanánt pompásan beváló műveinek, de az immár hagyományosan Tokajban megrendezett Crescendo Nyári Akadémia is. Ezúttal 36 ország fiatal muzsikusai gyűltek össze a hegyaljai kisvárosban közös kurzusokra, koncertekre és elmélyülésre, s a tartósan legnépesebb kurzus, az énekeseké zárult most Shakespeare-operajelenetekkel, illetve Henry Purcell Tündérkirálynőjének aktualizált és szórakoztatónak szánt változatával. Az énekesek többsége ezen a nyáron (is) szoprán volt, s közülük néhány igazán figyelemreméltónak bizonyult. A Zsinagógában induló este legelső szereplője, a Fűzfadalt és az Ave Mariát (Verdi: Otello) előadó Csóka Anita rögtön ilyen volt: szép színű hangja és erőteljesen megnyilvánuló drámai kifejezőereje jól érvényesült Desdemona nagyjelenetében. Pár számmal később a helyszín változott: a Szentivánéji bájos tündéreinek vezérlete alatt a közönség átvonult a szomszédos színházba, ahol a Tündérkirálynő bő kétharmada került színre Szentivánéji valóság cím alatt. A sztárpárt, bulváresküvőt és valódi szakítást, valamint paparazzókat felvonultató rendezői koncepcióban sajnos több volt a koncepció, mint a rendezés, s ez a produkción átütő fiatalosság méltánylása mellett is problematikusnak bizonyult. Az igazi probléma mégis a kurzus fent említett ivari aránytalanságában rejlett, illetve abban, hogy a kevés férfi énekes összesített teljesítménye csupán kimondottan szerény színvonalat ütött meg. Néhány hölgy azonban (mint például a már tavaly is kellemes meglepetést okozó horvát Aleksandra Bilanović) sokat javított a végső összhatáson, s azt nagyban emelte a minőségi hangszeres kíséret is, ami egyszersmind az akadémia többi kurzusának munkájából is ízelítőt kínált a hallgatóság számára.
Crescendo Nyári Akadémia, Tokaj, Zsinagóga és Paulay Ede Színház, augusztus 6.
alá
