Koncert

Shakespeare-operajelenetek

Zene

Idén nemcsak az Opera szentelt kitüntetett, jubileumi figyelmet Shakespeare zenés színházi alapanyag gyanánt pompásan beváló műveinek, de az immár hagyományosan Tokajban megrendezett Crescendo Nyári Akadémia is. Ezúttal 36 ország fiatal muzsikusai gyűltek össze a hegyaljai kisvárosban közös kurzusokra, koncertekre és elmélyülésre, s a tartósan legnépesebb kurzus, az énekeseké zárult most Shakespeare-operajelenetekkel, illetve Henry Purcell Tündérkirálynőjének aktualizált és szórakoztatónak szánt változatával. Az énekesek többsége ezen a nyáron (is) szoprán volt, s közülük néhány igazán figyelemreméltónak bizonyult. A Zsinagógában induló este legelső szereplője, a Fűzfadalt és az Ave Mariát (Verdi: Otello) előadó Csóka Anita rögtön ilyen volt: szép színű hangja és erőteljesen megnyilvánuló drámai kifejezőereje jól érvényesült Desdemona nagyjelenetében. Pár számmal később a helyszín változott: a Szentivánéji bájos tündéreinek vezérlete alatt a közönség átvonult a szomszédos színházba, ahol a Tündérkirálynő bő kétharmada került színre Szentivánéji valóság cím alatt. A sztárpárt, bulváresküvőt és valódi szakítást, valamint paparazzókat felvonultató rendezői koncepcióban sajnos több volt a koncepció, mint a rendezés, s ez a produkción átütő fiatalosság méltánylása mellett is problematikusnak bizonyult. Az igazi probléma mégis a kurzus fent említett ivari aránytalanságában rejlett, illetve abban, hogy a kevés férfi énekes összesített teljesítménye csupán kimondottan szerény színvonalat ütött meg. Néhány hölgy azonban (mint például a már tavaly is kellemes meglepetést okozó horvát Aleksandra Bilanović) sokat javított a végső összhatáson, s azt nagyban emelte a minőségi hangszeres kíséret is, ami egyszersmind az akadémia többi kurzusának munkájából is ízelítőt kínált a hallgatóság számára.

Crescendo Nyári Akadémia, Tokaj, Zsinagóga és Paulay Ede Színház, augusztus 6.

alá

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.