Ráfordulat (Musica Negra In The Americas)

  • 2000. augusztus 17.

Zene

Nem hinném, hogy nehéz kikövetkeztetni: szerte Amerikából csupa-csupa afrikai eredetű, fekete muzsikát tartalmaz ez a gyűjtemény. Túlnyomórészt pompás ritmusú, oldott hangulatú táncdalokat, valahogy nem is akaródzik arra gondolni, hogy a gyarmatosításból, a rabszolga-kereskedelemből, a száműzöttségből ered a gyökerük. Illetve akaródzik, mégis - hogyan is lehetett volna kibírni, ha nincs az ilyen dalokban annyi kapaszkodó és hit és erő.
Nem hinném, hogy nehéz kikövetkeztetni: szerte Amerikából csupa-csupa afrikai eredetű, fekete muzsikát tartalmaz ez a gyűjtemény. Túlnyomórészt pompás ritmusú, oldott hangulatú táncdalokat, valahogy nem is akaródzik arra gondolni, hogy a gyarmatosításból, a rabszolga-kereskedelemből, a száműzöttségből ered a gyökerük. Illetve akaródzik, mégis - hogyan is lehetett volna kibírni, ha nincs az ilyen dalokban annyi kapaszkodó és hit és erő.

Abban a könyv formájú, dupla CD-s sorozatban jött ki, amelyet a frankfurti Network jegyez: a kétszer hetvenpercnyi merüléshez színes fotók és angol-francia-német nyelvű kíséret. A hetedik ilyen kiadvány; a korábbiak közül a Desert Blues, a Balkan Blues és a Road Of The Gypsies mind a tíz ujjunkat megnyalhatta, a Gypsy Queens, a The Soul Of Klezmer és a Sufi Soul legfeljebb csak ötöt.

Volt bennem várakozás, jócskán, nem kevés. Egyrészt mihelyst napvilágot látott e válogatás, azonnal az európai világzenei rádiós DJ-k listájának élére ugrott, ami azt jelenti, hogy mást sem játszottak, doszt. Másrészt tudtam, hogy az ötletgazda Dan Rosenberg kolléga, a Cafe International rádióműsor szerkesztője, meggyőző és hiteles arc, aki jó pár évig kutakodott-gyűjtött, mielőtt.

Mindazonáltal az első nekifutás nem igazán jött be, azt kell mondanom. Ha az ember csak úgy hallgatja e számokat, mint a moziban, nem feltétlen hasal el: Közép- és Dél-Amerika akkorát robbant a kilencvenes években, hogy abból nem sok revelációt lehet már kiszippantani; sztárjait jól ismerjük, részben a Network egyéb (s most kissé újra lenyúlt) lemezeinek köszönhetően. Nem bajom volt velük, mondom, pompás ritmus és oldott hangulat, csak már akadt dolgom ilyesmikkel, a beavatás elmaradt. Akkor kezdtem az anyagra ráfordulni, amikor már nem vártam tőle semmi különöset, mondhatni, csak úgy szólt, én pedig inkább a jegyzeteibe feledkeztem magam.

Hogy is van ez?

Kösz szépen, jól.

Ha bolond vagyok, részemről rendben, de mégis másképp fest egy-egy haiti voodoo-dal, ha kiderül róla, hogy a halál istenének ajánlják Kubában (Grupo Vocal Desandann), netalán a tengernek bemutatott áldozata a Szenegálból elhurcoltakra utal (Ti-Coca), vagy ha Francois Duvalier diktatúrája ellen fordul (Toto Bissainthe). Aztán itt van az "újság"-kérdés is, már tudniillik hogy hírforrásként terjednek-e a dalok, mint egy Puerto Ricó-i pleneróban (Paracumbé), vagy a kommentálásra helyezi-e a hangsúlyt, mint Growling Tiger a trinidadi calypsóban. Egészen lázba lehet jönni, csak pörögjön így fel óvatlanul a hallgató. Miközben a Buena Vistánál is veteránabb santiagói Casa de la Trovában a XIX. századig göngyölhető fel a son-hagyomány (Vieja Trova Santiaguera).

Hát így. Roots-reggae-nek itt van Jamaicából az Abyssinians és a Congos, tessék, mindkét névben ott lakik Afrika. A blues és a gospel találkozására az USA-béli The Jackson Singers a tuti. Az ecuadori Carmen Gonzalez azt tanúsítja, hogy a rabszolga-kereskedelem éppúgy elérte a Csendes-óceán partvidékét, mint az Atlanti-óceánét; a déli szomszéd Peruban Pepe Vasquez a festejo örömzenéjét, Susana Baca pedig a lando spanyol-afrikai illetőségű, messze líraibb dalait abszolválja; az északi szomszéd Kolumbiában pedig Totó La Momposinának tökmindegy, hogy a kubai vagy a guineai kapcsolat kerül elő. Továbbá salsahegyek (Monguito El Unico & Doh Albert, Manny Oquendo Y Libre, Septeto Raison) és így tovább, ráadásul felfedeztem a guatemalai parrandagitáros Jursino Cayetanót.

De ez szinte lényegtelen. Az a pálya, hogy fel sem tűnt: belefeketedtem csurig.

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.