Koncert

Rameau: Dardanus

Zene

A szigorúan koncertszerű opera-előadások okkal kultivált, de mégiscsak kényszerű gyakorlata alkalmasint a francia barokk remekműveihez illik a legkevésbé.

A szigorúan koncertszerű opera-előadások okkal kultivált, de mégiscsak kényszerű gyakorlata alkalmasint a francia barokk remekműveihez illik a legkevésbé. Ezt az empírián alapuló vélelmet igazolta múlt vasárnap a Dardanus első magyarországi megszólaltatása is, ahol Jean-Philippe Rameau operájának valósággal seregnyi tánctétele meg az (ál-)mitológiai cselekmény fordulatai csak hellyel-közzel tudtak érvényesülni. Így hát némiképp tagadhatatlanul kimerítően, ám egyszersmind élményszerűen alakult ez az első találkozás, amelyhez szokás szerint Vashegyi György segítette hozzá a hazai közönséget: Marc Minkowski interpretációjához képest okvetlenül kimértebb modorban, de a mű megismerését előzékenyen szolgáló stílusos és szolid zenei irányítást biztosítva. A most is remek Orfeo Zenekar és a helyenként kiegyenlítetlenebb teljesítményt hallató Purcell Kórus kíséretében fellépő válogatott nemzetközi énekesgárdából már többekkel is találkozhattunk Vashegyi korábbi operakoncertjein. Így az előadás legjobbja, a Vénusz és egy fríg nő szólamát megformáló Chantal Santon Jeffery is meghitt ismerősünk: egyszerre könnyen szárnyaló és mélytüzű szopránjában most sem csalódtunk. A férfi szólistáknak akadtak kisebb megingásaik, azonban a címszerepet éneklő haute-contre, Cyrille Dubois negyedik felvonásbeli produkcióját, s különösen a Lieux funestes ária szenvedélyes és légkörteremtő előadását szűkkeblűség lenne említetlenül és méltatás nélkül hagynunk.

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 8.

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Egy tipikus NER-karrier

Magyar Péter fent említett sajtótájékoztatója után egy eddig viszonylag ismeretlen informatikai vállalkozó, Vertán György is a reflektorfénybe került, mivel Magyar azt állította, hogy volt felesége, Varga Judit, illetve volt barátnője, Vogel Evelin Vertántól kap „apanázst”, az egyik átutalással, a másik készpénzben. Mindez azért zajlik így, mert az üzletember Kubatov Gábor barátja.

A kezükben robbanhat föl

Egészen elképesztő, mi zajlik itt vasárnap délután óta, amikor Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fidesz manipulált, részben mesterséges intelligencia segítségével előállított hangfelvételekkel lejáratókampányt indít ellene.

„Sorok kígyóznak”

A színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként. Aztán visszatért hazájába, a háború kitörése is ott érte. Az ukrajnai színházi állapotokról kérdeztük.

Mindent a 25-re

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.