Koncert

Rameau: Dardanus

Zene

A szigorúan koncertszerű opera-előadások okkal kultivált, de mégiscsak kényszerű gyakorlata alkalmasint a francia barokk remekműveihez illik a legkevésbé.

A szigorúan koncertszerű opera-előadások okkal kultivált, de mégiscsak kényszerű gyakorlata alkalmasint a francia barokk remekműveihez illik a legkevésbé. Ezt az empírián alapuló vélelmet igazolta múlt vasárnap a Dardanus első magyarországi megszólaltatása is, ahol Jean-Philippe Rameau operájának valósággal seregnyi tánctétele meg az (ál-)mitológiai cselekmény fordulatai csak hellyel-közzel tudtak érvényesülni. Így hát némiképp tagadhatatlanul kimerítően, ám egyszersmind élményszerűen alakult ez az első találkozás, amelyhez szokás szerint Vashegyi György segítette hozzá a hazai közönséget: Marc Minkowski interpretációjához képest okvetlenül kimértebb modorban, de a mű megismerését előzékenyen szolgáló stílusos és szolid zenei irányítást biztosítva. A most is remek Orfeo Zenekar és a helyenként kiegyenlítetlenebb teljesítményt hallató Purcell Kórus kíséretében fellépő válogatott nemzetközi énekesgárdából már többekkel is találkozhattunk Vashegyi korábbi operakoncertjein. Így az előadás legjobbja, a Vénusz és egy fríg nő szólamát megformáló Chantal Santon Jeffery is meghitt ismerősünk: egyszerre könnyen szárnyaló és mélytüzű szopránjában most sem csalódtunk. A férfi szólistáknak akadtak kisebb megingásaik, azonban a címszerepet éneklő haute-contre, Cyrille Dubois negyedik felvonásbeli produkcióját, s különösen a Lieux funestes ária szenvedélyes és légkörteremtő előadását szűkkeblűség lenne említetlenül és méltatás nélkül hagynunk.

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 8.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.