Kézdy Luca jazzhegedűs és a számos hangszeren képességes, a Santa Diverben leginkább basszusgitáron játszó, több zenekarban is aktív Szesztay Dávid 2006-ban alapította formációját. 2015 óta Szegő Dávid dobos felelős a ritmusokért.
A trió legfrissebb, immár negyedik nagylemeze gondosan szerkesztett, dinamikusabb és meditatívabb kompozíciókat egymás mellé rendező, rendkívül gazdag zeneanyagot rejt, amelyet egyszerre jellemez a virtuóz hangszerkezelés és a szerzemények kivételesen rafinált szerkezete. Kézdy Luca elementáris és közben érzékeny, a legkülönfélébb dinamikai és hangulati regisztereken mozgó hegedűjátéka dominálja az albumot, ehhez méltó társa Szesztay Dávid, aki effektezett basszusgitárjával osztozik a szólamokon, és közben ellenpontot is kínál. Ebben a feszes kollaborációt és együtt rezgést kívánó trió-formációban legalább ilyen fontos a dobos játéka is: Szegő Dávid precíz és szellemes ritmusai még izgalmasabbá teszik a hangképet.
Vérbeli fúziós zenét hallunk, ahol az egyes kompozíciók változó arányban építkeznek az improvizatív jazzből, többféle egzotikus muzsikából, néha meg a jó öreg, bluesalapú rockzenéből. Ebből a szempontból is mintaszerű a címadó szám, amelyben a hegedű és a basszus egymásnak feleselő játékából jutunk el egy kirobbanó hegedűszólóban kulmináló fináléig. Ahogy sorra következnek a többnyire nagy ívű és lélegzetű, hangokkal telített kompozíciók (hogy csak kettőt említsek, a feszes-drámai Wintersongot, majd a rákövetkező, stílusokat lazán egymásba oltó, szinte epikus sodrású E.S.D.-t), úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy a remek koncertzenekarként is respektált trió máris az év egyik legerősebb hazai lemezét készítette el.
Szerzői kiadás, 2020
