Retro Italiano - Daniele Luchetti: A testvérem egyedüli gyerek (film)

  • - turcsányi -
  • 2008. május 8.

Zene

Ismerek egy csávót, kábé olyan korú, mint ennek a filmnek a rendezője (nemsokára ötven lesz), míg (a nyolcvanas évek végéig) ki lehetett tartani a magyar futball mellett, addig ő Vasas-drukker volt. Mert úgy emlékezett, hogy egészen kicsi korában egy nagyfiú (úgy tíz évvel idősebb, épp, mint a film alapjául szolgáló regény írója), azt mondta neki, hogy "kicsi, te szurkolj a Vasasnak, mint én". Ez úgy a hatvanas évek elején, eleje végén lehetett.

Ismerek egy csávót, kábé olyan korú, mint ennek a filmnek a rendezője (nemsokára ötven lesz), míg (a nyolcvanas évek végéig) ki lehetett tartani a magyar futball mellett, addig ő Vasas-drukker volt. Mert úgy emlékezett, hogy egészen kicsi korában egy nagyfiú (úgy tíz évvel idősebb, épp, mint a film alapjául szolgáló regény írója), azt mondta neki, hogy "kicsi, te szurkolj a Vasasnak, mint én". Ez úgy a hatvanas évek elején, eleje végén lehetett.

Daniele Luchetti 1962-ből vág neki, hogy felnyaljon jó másfél évtizedet Olaszország kisvárosi történetéből - mintha Antonio Pennacchi Európa-szerte sikeres, magyarul még meg nem jelent Il fasciocomunista című könyvéből tenné. Nem abból teszi. Bőszeműbb annál. Az olasz film nemzetközi ismertségre méltó (ilyenformán elég bőséges) halmazából merít - nagykanállal. Tettének okaira is következtethetünk a látottakból, mindjárt kettő is van:

1. sikervágy;

2. nem jut eszébe semmi a regényről, csak az, hogy marhára, de milyen iszonyúan tetszik neki, és hogy tényleg irtó jó, elolvasta többször is.

Hiba lenne lebecsülnünk az ilyen rugókat, hiszen így semmi extraság, csak az került rá a vászonra, amit a rendező eddig megtanult, ő pedig oda-vissza bevágta Az olasz filmek enciklopédiáját (talán csak a spagettiwestern fejezetnél ugrott, amiért külön hálásak lehetünk). S ha ehhez még hozzávesszük, hogy afféle "miből lesz a cserebogár" sztorival van dolgunk, biztosnak látszik az élvezet: díszszemle következik, felvonulnak legjobbjaik A csórótól az Amarcordon át egészen valamelyik államügyészes-vörösbrigádos-robogóról pisztolyozós kedvencünkig (legyen A rendőrség megköszöni), a neorealizmustól a Fiat 500-as feltámadásáig - és ezt elég jó nézni: sírunk és nevetünk, és a főszereplők annyira szépek, hogy az csak na! Ám a nézés sose több mint nézegetés, ha közben nincs mivel agyonütni a filmidőt, és itt csap vissza a semmit gondolás: így nem tart ki másfél óráig se film, se néző. Az ugyanis nem közlés, hogy valaki azért lett neofasiszta, mert az egyetlen ember, aki gyerekkorában szóba állt vele, azt mondta neki, hogy legyél fasiszta, mert én is az vagyok. Ez ugyan történhetett így, s derék illetőről lévén szó, az is nagyon oké, hogy idővel hősünk lejött erről a tripről. Az meg még okébb, hogy az ember tökre belezúg a bátyja (az persze kommunista, mert mindig ő kapja a jó falatokat) igéző csajába, csak azt meg annyiszor láttuk már.

Amilyen pontosan és szépen hozza Luchetti az olasz filmtörténetet, az pont a félidőig elég - hányan tudnak ma akár ennyit is?

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.