Retro Italiano - Daniele Luchetti: A testvérem egyedüli gyerek (film)

  • - turcsányi -
  • 2008. május 8.

Zene

Ismerek egy csávót, kábé olyan korú, mint ennek a filmnek a rendezője (nemsokára ötven lesz), míg (a nyolcvanas évek végéig) ki lehetett tartani a magyar futball mellett, addig ő Vasas-drukker volt. Mert úgy emlékezett, hogy egészen kicsi korában egy nagyfiú (úgy tíz évvel idősebb, épp, mint a film alapjául szolgáló regény írója), azt mondta neki, hogy "kicsi, te szurkolj a Vasasnak, mint én". Ez úgy a hatvanas évek elején, eleje végén lehetett.

Ismerek egy csávót, kábé olyan korú, mint ennek a filmnek a rendezője (nemsokára ötven lesz), míg (a nyolcvanas évek végéig) ki lehetett tartani a magyar futball mellett, addig ő Vasas-drukker volt. Mert úgy emlékezett, hogy egészen kicsi korában egy nagyfiú (úgy tíz évvel idősebb, épp, mint a film alapjául szolgáló regény írója), azt mondta neki, hogy "kicsi, te szurkolj a Vasasnak, mint én". Ez úgy a hatvanas évek elején, eleje végén lehetett.

Daniele Luchetti 1962-ből vág neki, hogy felnyaljon jó másfél évtizedet Olaszország kisvárosi történetéből - mintha Antonio Pennacchi Európa-szerte sikeres, magyarul még meg nem jelent Il fasciocomunista című könyvéből tenné. Nem abból teszi. Bőszeműbb annál. Az olasz film nemzetközi ismertségre méltó (ilyenformán elég bőséges) halmazából merít - nagykanállal. Tettének okaira is következtethetünk a látottakból, mindjárt kettő is van:

1. sikervágy;

2. nem jut eszébe semmi a regényről, csak az, hogy marhára, de milyen iszonyúan tetszik neki, és hogy tényleg irtó jó, elolvasta többször is.

Hiba lenne lebecsülnünk az ilyen rugókat, hiszen így semmi extraság, csak az került rá a vászonra, amit a rendező eddig megtanult, ő pedig oda-vissza bevágta Az olasz filmek enciklopédiáját (talán csak a spagettiwestern fejezetnél ugrott, amiért külön hálásak lehetünk). S ha ehhez még hozzávesszük, hogy afféle "miből lesz a cserebogár" sztorival van dolgunk, biztosnak látszik az élvezet: díszszemle következik, felvonulnak legjobbjaik A csórótól az Amarcordon át egészen valamelyik államügyészes-vörösbrigádos-robogóról pisztolyozós kedvencünkig (legyen A rendőrség megköszöni), a neorealizmustól a Fiat 500-as feltámadásáig - és ezt elég jó nézni: sírunk és nevetünk, és a főszereplők annyira szépek, hogy az csak na! Ám a nézés sose több mint nézegetés, ha közben nincs mivel agyonütni a filmidőt, és itt csap vissza a semmit gondolás: így nem tart ki másfél óráig se film, se néző. Az ugyanis nem közlés, hogy valaki azért lett neofasiszta, mert az egyetlen ember, aki gyerekkorában szóba állt vele, azt mondta neki, hogy legyél fasiszta, mert én is az vagyok. Ez ugyan történhetett így, s derék illetőről lévén szó, az is nagyon oké, hogy idővel hősünk lejött erről a tripről. Az meg még okébb, hogy az ember tökre belezúg a bátyja (az persze kommunista, mert mindig ő kapja a jó falatokat) igéző csajába, csak azt meg annyiszor láttuk már.

Amilyen pontosan és szépen hozza Luchetti az olasz filmtörténetet, az pont a félidőig elég - hányan tudnak ma akár ennyit is?

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.