Lemez

Riccardo Chailly – Richard Strauss

Zene

„Furcsa, de a haldoklás pontosan olyan, ahogyan hatvan éve megkomponáltam a Halál és megdicsőülésben” – állapította meg élete utolsó napjaiban Richard Strauss, akinek korántsem ez a szimfonikus költemény volt az egyetlen abszolút telitalálata. E legsikerültebb és leghatásosabb művei közül kínál meghallgatásra négyet a lemez, amelynek anyagát a Luzerni Fesztivál két, 2017-es koncertjének részleteiből állították össze. Igazi megdicsőülés ez az album az előadók, főként a nem feltétlenül Strauss-specialistaként számon tartott karmester, Riccardo Chailly számára. Ő ugyanis a mindenkor józanul kalkuláló zeneszerzővel közel egyenrangúan agyas manipulátornak bizonyul. Ahol a zenei humort kell adagolni (Till Eulenspiegel vidám csínyjei), ott valósággal fölsziporkáztatja a derűt, a legfentebb emlegetett szimfonikus költemény és az Imigyen szóla Zarathustra előadását pedig a fenség hangütése uralja. De mindig túlzások nélkül, jól porciózva, rafinált mértéktartással dolgozik az olasz dirigens. Mindebben persze ideális partnere a svájci fesztivál csodazenekara, amelynek tagsága nyaranta a világ legjobb szimfonikus együtteseiből verődik össze, s így aztán nem meglepő, hogy a szólószakaszok megoldása is osztályon felüli. A Zarathustra Tanzliedjében például a hegedűs Raphael Christ játszik eszményien tiszta és elegáns szólót: érzékletessé téve, milyen nívóra is számíthat a koncertmestertől a Mahler Chamber Orchestra, az Orchestra Mozart, no meg természetesen a Lucerne Festival Orchestra hangversenyeinek közönsége.

Decca CD, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.