„Furcsa, de a haldoklás pontosan olyan, ahogyan hatvan éve megkomponáltam a Halál és megdicsőülésben” – állapította meg élete utolsó napjaiban Richard Strauss, akinek korántsem ez a szimfonikus költemény volt az egyetlen abszolút telitalálata. E legsikerültebb és leghatásosabb művei közül kínál meghallgatásra négyet a lemez, amelynek anyagát a Luzerni Fesztivál két, 2017-es koncertjének részleteiből állították össze. Igazi megdicsőülés ez az album az előadók, főként a nem feltétlenül Strauss-specialistaként számon tartott karmester, Riccardo Chailly számára. Ő ugyanis a mindenkor józanul kalkuláló zeneszerzővel közel egyenrangúan agyas manipulátornak bizonyul. Ahol a zenei humort kell adagolni (Till Eulenspiegel vidám csínyjei), ott valósággal fölsziporkáztatja a derűt, a legfentebb emlegetett szimfonikus költemény és az Imigyen szóla Zarathustra előadását pedig a fenség hangütése uralja. De mindig túlzások nélkül, jól porciózva, rafinált mértéktartással dolgozik az olasz dirigens. Mindebben persze ideális partnere a svájci fesztivál csodazenekara, amelynek tagsága nyaranta a világ legjobb szimfonikus együtteseiből verődik össze, s így aztán nem meglepő, hogy a szólószakaszok megoldása is osztályon felüli. A Zarathustra Tanzliedjében például a hegedűs Raphael Christ játszik eszményien tiszta és elegáns szólót: érzékletessé téve, milyen nívóra is számíthat a koncertmestertől a Mahler Chamber Orchestra, az Orchestra Mozart, no meg természetesen a Lucerne Festival Orchestra hangversenyeinek közönsége.
Decca CD, 2019
