Ha egy filmnek erősebb az egyénisége, mint a kategóriája (játékos dokumentumfilm, mondhatnánk nem kevés szarkazmussal, minthogy a játék biztosan bukó tétje az életben maradás), máris megkönnyebbülünk: valami sodrás mindenképpen ígérkezik. Ráadásul a rendező nem rejtelmeskedik, nem vezet bele minket a film a filmben jaj, de rejtélyes labirintusába, a filmkockákon furcsán lepukkant városi tájban csetlő-botló haramiákról nem kell elhinnünk, hogy valódiak, hogy gengsztert játszó valódi színészek.
A narráció hűvös tömörséggel előre bejelent mindent. 1959-ben fegyveresek elloptak egy pénzeszsákot a román nemzeti bank autójából, amire föl a komcsi propagandagépezet leforgatott egy filmet: a vádlottak eljátszották a rablást, aztán a tárgyaláson elnyerték méltó (halál)büntetésüket. Ennek a filmes rekonstrukciónak a Rekonstrukció című film a főszereplője, körülötte keresgél réseket a pártállami elnyomó apparátus titkait őrző kihallgatószobák és cellák falain, a szögesdrótok között az oknyomozás. Mintha előre haladnánk, új és új visszaemlékezők tárják fel a nyomasztó történet darabjait. Csakhogy a gyarapodó részleges tudás egyre több kérdőjelet helyez el - amit az előbb már-már benyeltünk valóságnak, szétcsúszik az is.
Mi hát a valóság végül? Az a legbelső történetréteg, amit a rendező keresni, elhallgatások és hazugságok lerakódásai alól kibontani vél? Csakhogy minden réteg alatt egy újabb réteg látszik föltöredezni, legbelülre érve pedig végül a semmibe zuhanunk, majd kívül találjuk magunkat megint mindenen, amint lassan felnyílik a szemünk. Összeesküvésre, fegyverekre kellett volna a pénz? Ha nem a vádlottak, akkor ki rabolta el? Volt-e rablás valójában? Netán a rekonstrukció eredetije is megrendezett színjáték volt? Vagy mégis valóságos ügyben vertek agyon kihallgatás közben mit sem értő "tanúkat"?
Homályból előbukkanó, különös sorsok ködlenek föl, az elnyomó apparátusból kivetett, kegyvesztett desperádók, közös bennük (a továbbiakra meg magyarázat), hogy zsidók, a romániai antiszemitizmus valamikori üldözöttei. Aztán az új hatalom riasztóan félhomályos övezeteiben (elhárítás, politikai rendőrség, titkosszolgálat) zajlott gyors előmenetelük. Évek teltek-múltak, aztán elérte őket is a pártelit önfegyelmező mechanizmusa, a gyilkos tisztogatás. Cionista összeesküvés - ha igaz, ha van értelme mondani, hogy "ha igaz".
Magabiztosan gesztikulál a filmre vitt vádkoncepció - a forgatókönyv - kidolgozója. Ostoba eszközember? Vén pribék? Rezzenetlen udvariassággal járja be az egykori, manipulált helyszíneket a valamikori operatőr. Egy hazugságban végiggörnyedt élet rejtőzködő nyomora? Emlékező ismerősök, elfojtott, porladó emléktöredékek. Áldozatok és cinkosok, borzongás, undor. Halottak hűlt helye.
Forgalmazza a Szimplafilm
