Semmi sem az - Alexandru Solomon: Nagy kommunista bankrablás (film)

  • KyT
  • 2006. február 9.

Zene

Ha egy filmnek erősebb az egyénisége, mint a kategóriája (játékos dokumentumfilm, mondhatnánk nem kevés szarkazmussal, minthogy a játék biztosan bukó tétje az életben maradás), máris megkönnyebbülünk: valami sodrás mindenképpen ígérkezik.

Ha egy filmnek erősebb az egyénisége, mint a kategóriája (játékos dokumentumfilm, mondhatnánk nem kevés szarkazmussal, minthogy a játék biztosan bukó tétje az életben maradás), máris megkönnyebbülünk: valami sodrás mindenképpen ígérkezik. Ráadásul a rendező nem rejtelmeskedik, nem vezet bele minket a film a filmben jaj, de rejtélyes labirintusába, a filmkockákon furcsán lepukkant városi tájban csetlő-botló haramiákról nem kell elhinnünk, hogy valódiak, hogy gengsztert játszó valódi színészek.

A narráció hűvös tömörséggel előre bejelent mindent. 1959-ben fegyveresek elloptak egy pénzeszsákot a román nemzeti bank autójából, amire föl a komcsi propagandagépezet leforgatott egy filmet: a vádlottak eljátszották a rablást, aztán a tárgyaláson elnyerték méltó (halál)büntetésüket. Ennek a filmes rekonstrukciónak a Rekonstrukció című film a főszereplője, körülötte keresgél réseket a pártállami elnyomó apparátus titkait őrző kihallgatószobák és cellák falain, a szögesdrótok között az oknyomozás. Mintha előre haladnánk, új és új visszaemlékezők tárják fel a nyomasztó történet darabjait. Csakhogy a gyarapodó részleges tudás egyre több kérdőjelet helyez el - amit az előbb már-már benyeltünk valóságnak, szétcsúszik az is.

Mi hát a valóság végül? Az a legbelső történetréteg, amit a rendező keresni, elhallgatások és hazugságok lerakódásai alól kibontani vél? Csakhogy minden réteg alatt egy újabb réteg látszik föltöredezni, legbelülre érve pedig végül a semmibe zuhanunk, majd kívül találjuk magunkat megint mindenen, amint lassan felnyílik a szemünk. Összeesküvésre, fegyverekre kellett volna a pénz? Ha nem a vádlottak, akkor ki rabolta el? Volt-e rablás valójában? Netán a rekonstrukció eredetije is megrendezett színjáték volt? Vagy mégis valóságos ügyben vertek agyon kihallgatás közben mit sem értő "tanúkat"?

Homályból előbukkanó, különös sorsok ködlenek föl, az elnyomó apparátusból kivetett, kegyvesztett desperádók, közös bennük (a továbbiakra meg magyarázat), hogy zsidók, a romániai antiszemitizmus valamikori üldözöttei. Aztán az új hatalom riasztóan félhomályos övezeteiben (elhárítás, politikai rendőrség, titkosszolgálat) zajlott gyors előmenetelük. Évek teltek-múltak, aztán elérte őket is a pártelit önfegyelmező mechanizmusa, a gyilkos tisztogatás. Cionista összeesküvés - ha igaz, ha van értelme mondani, hogy "ha igaz".

Magabiztosan gesztikulál a filmre vitt vádkoncepció - a forgatókönyv - kidolgozója. Ostoba eszközember? Vén pribék? Rezzenetlen udvariassággal járja be az egykori, manipulált helyszíneket a valamikori operatőr. Egy hazugságban végiggörnyedt élet rejtőzködő nyomora? Emlékező ismerősök, elfojtott, porladó emléktöredékek. Áldozatok és cinkosok, borzongás, undor. Halottak hűlt helye.

Forgalmazza a Szimplafilm

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.