Semmi sem az - Alexandru Solomon: Nagy kommunista bankrablás (film)

  • KyT
  • 2006. február 9.

Zene

Ha egy filmnek erősebb az egyénisége, mint a kategóriája (játékos dokumentumfilm, mondhatnánk nem kevés szarkazmussal, minthogy a játék biztosan bukó tétje az életben maradás), máris megkönnyebbülünk: valami sodrás mindenképpen ígérkezik.

Ha egy filmnek erősebb az egyénisége, mint a kategóriája (játékos dokumentumfilm, mondhatnánk nem kevés szarkazmussal, minthogy a játék biztosan bukó tétje az életben maradás), máris megkönnyebbülünk: valami sodrás mindenképpen ígérkezik. Ráadásul a rendező nem rejtelmeskedik, nem vezet bele minket a film a filmben jaj, de rejtélyes labirintusába, a filmkockákon furcsán lepukkant városi tájban csetlő-botló haramiákról nem kell elhinnünk, hogy valódiak, hogy gengsztert játszó valódi színészek.

A narráció hűvös tömörséggel előre bejelent mindent. 1959-ben fegyveresek elloptak egy pénzeszsákot a román nemzeti bank autójából, amire föl a komcsi propagandagépezet leforgatott egy filmet: a vádlottak eljátszották a rablást, aztán a tárgyaláson elnyerték méltó (halál)büntetésüket. Ennek a filmes rekonstrukciónak a Rekonstrukció című film a főszereplője, körülötte keresgél réseket a pártállami elnyomó apparátus titkait őrző kihallgatószobák és cellák falain, a szögesdrótok között az oknyomozás. Mintha előre haladnánk, új és új visszaemlékezők tárják fel a nyomasztó történet darabjait. Csakhogy a gyarapodó részleges tudás egyre több kérdőjelet helyez el - amit az előbb már-már benyeltünk valóságnak, szétcsúszik az is.

Mi hát a valóság végül? Az a legbelső történetréteg, amit a rendező keresni, elhallgatások és hazugságok lerakódásai alól kibontani vél? Csakhogy minden réteg alatt egy újabb réteg látszik föltöredezni, legbelülre érve pedig végül a semmibe zuhanunk, majd kívül találjuk magunkat megint mindenen, amint lassan felnyílik a szemünk. Összeesküvésre, fegyverekre kellett volna a pénz? Ha nem a vádlottak, akkor ki rabolta el? Volt-e rablás valójában? Netán a rekonstrukció eredetije is megrendezett színjáték volt? Vagy mégis valóságos ügyben vertek agyon kihallgatás közben mit sem értő "tanúkat"?

Homályból előbukkanó, különös sorsok ködlenek föl, az elnyomó apparátusból kivetett, kegyvesztett desperádók, közös bennük (a továbbiakra meg magyarázat), hogy zsidók, a romániai antiszemitizmus valamikori üldözöttei. Aztán az új hatalom riasztóan félhomályos övezeteiben (elhárítás, politikai rendőrség, titkosszolgálat) zajlott gyors előmenetelük. Évek teltek-múltak, aztán elérte őket is a pártelit önfegyelmező mechanizmusa, a gyilkos tisztogatás. Cionista összeesküvés - ha igaz, ha van értelme mondani, hogy "ha igaz".

Magabiztosan gesztikulál a filmre vitt vádkoncepció - a forgatókönyv - kidolgozója. Ostoba eszközember? Vén pribék? Rezzenetlen udvariassággal járja be az egykori, manipulált helyszíneket a valamikori operatőr. Egy hazugságban végiggörnyedt élet rejtőzködő nyomora? Emlékező ismerősök, elfojtott, porladó emléktöredékek. Áldozatok és cinkosok, borzongás, undor. Halottak hűlt helye.

Forgalmazza a Szimplafilm

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.