Magyar Narancs: 2013-ban hallhattunk először a Nagyon Balatonról, de még most sem teljesen világos, hogy pontosan mit takar ez a kifejezés. Fesztiváliroda? Ernyőszervezet? Egy brand?
Lobenwein Norbert: Nyolcadik éve szervezzük a Balaton Sound fesztivált, amely a Balaton régió legnagyobb és legismertebb eseménye. Ennek köszönhetően egy időben rendszeresen kerestek meg minket balatoni kezdeményezések szervezői annak reményében, hogy nagyobb publicitást kapnak, és a Sound közönsége felfedezi őket. Láttuk, hogy a Balatonon elkezdtek szaporodni az izgalmas, minőségi programok, piacok, vendéglők, de azt is, hogy lenne még hely és igény további kulturális programokra, fesztiválokra. A Mol Nagyon Balaton „küldetése” éppen az, hogy a Balatont sokak szemében egy magasabb polcra helyezze, és májustól októberig tartalommal töltse meg, illetve a meglévő színfoltokra irányítsa a reflektorfényt. Az első évben, még ismeretlen kezdeményezésként talán egy fokkal nehezebb volt elmagyarázni a Balatonon működő események szervezőinek, polgármestereknek, városi vezetőknek, hogy miről szól ez az egész, de már a 2013-as szezonban is éreztük, hogy talán mi vagyunk az első olyan turisztikai szerveződés, amelyet minden szereplő elfogad. Mi senkitől se kértünk tagdíjat vagy hozzájárulást, inkább azon munkálkodtunk, hogy mit tehetnénk hozzá a régió programjaihoz.
MN: A kis rendezvényektől kezdve dzsesszen és operetten át a Balaton Soundig elég széles a kínálat. Mi kell ahhoz, hogy egy rendezvény Nagyon Balaton-os legyen?
LN: Az idén már arra is volt lehetőségünk, hogy a kétéves tapasztalataink alapján „profiltisztítást” hajtsunk végre, és csak azok a programok tartozzanak a kínálatba, amelyek – bármiféle műfaji vagy ízlésbeli megkötés nélkül – színvonalasak, izgalmasak, érdekesek. Persze akad még ilyen a Balatonon, már az idei indulás után is bővült a portfólió, de ez az irányelv jó zsinórmércének tűnik.
MN: Mondanátok arra példát, hogy mi az, ami ebbe belefér, és mi az, ami már nem, noha korábban volt ilyen is?
Fülöp Zoltán: Az elsőre bőven akad példa: elég, ha megnézed az idei kínálatot. Utóbbira konkrét neveket nem szívesen mondunk, inkább csak a jelenséget érdemes szóba hozni. A Nagyon Balaton kisebb-nagyobb mértékben, de minden részt vevő eseményhez hozzátesz valamit, így elég gyakran találnak meg minket falunap jellegű és olyan városi események szervezői, amelyekkel nincs semmi baj, de ha csatlakoznának hozzánk, semmiben se különböznénk egy sima programajánló portáltól.
MN: Sokan azzal jönnek, hogy „a Sziget a Balatont is bekebelezte”. A ti nevetek a VOLT-hoz kötődik, ám ma már az is a Sziget Kft. rendezvénye, ti pedig a Sziget társtulajdonosai vagytok. Közben létezik egy VOLT Produkció nevű cég is. Hogy néz ki ez a felállás most? Tegyünk rendet ebben!
Fülöp Zoltán: Kívülről bonyolultnak tűnhet, valójában nem annyira… Nagyjából 20 éve vagyunk barátok Gerendai Karcsival, Müller Péter Sziámival, Takács Gáborral (a Sziget alapítói – a szerk.), és már akkor is szinte mindent együtt szerveztünk, amikor ezeknek más-más cégek voltak a gazdái. Pár évvel ezelőtt tettük rendbe a dolgainkat, azóta tartozik a Sziget Szervezőiroda portfóliójába a Sziget, a Balaton Sound és más események mellett a VOLT Fesztivál is, mi pedig 25 százalékos tulajdonosként és több fesztiválunk aktív főszervezőjeként vagyunk jelen a cégben. A Nagyon Balaton gazdája egy másik cégünk, a VOLT Produkció. Elsősorban azért éreztük fontosnak, hogy ez a projekt egy más céghez kötődjön, mert ennek fő tevékenysége a turizmushoz köthető – kizárólag a Balaton régióban –, noha tucatnyi eseményt, köztük két fesztivált – a Strandot és a B.my.Lake-et – is a VOLT Produkció jegyez. Ugyanakkor a szervezésben a Sziget Szervezőiroda szinte teljes stábja részt vesz, az egyes területeken dolgozó kulcsemberek 90 százalékban ugyanazok, mint a VOLT, Sound és a Sziget Fesztivál esetében.
LN: A „bekebelezésre” nem tudom, hogy érdemes-e bármit reagálni… Az elmúlt 20 évben az ország több régiójában indítottunk olyan fesztiválokat, amelyek azóta is hatalmas turisztikai vonzerőt jelentenek. Ezekre a helyekre olyasmit vittünk, amiért a helyiek hálásak, ezek a városok, régiók fejlődését szolgálják.
MN: Miért éri ez meg egy kívülről jött szervező cégnek?
FZ: Az együttműködésünk formája majd’ minden partnerünk esetében más. Van olyan fesztivál, ahová egy programhelyszínt, színpadot viszünk, fellépőkkel együtt, van, ahol a meglévő infrastruktúrára épülve szervezünk koncerteket, programokat, bizonyos településeken pedig önálló eseményeket. A tevékenységünk egy jelentős része arról szól, hogy a rendelkezésünkre álló forrásból eseményeket szervezünk, illetve a partneresemények munkáját igyekszünk segíteni: akár a felsorolt programokkal, akár azzal a jelentős médiaháttérrel, amely a rendelkezésünkre áll.
MN: Ha most azzal jelentkeznék nálatok, hogy lenne itt egy fesztivál, vegyetek be, mit kellene felmutatnom ehhez?
LN: Alapfeltétel, hogy a Balatonon legyen, és megfeleljen azoknak a szempontoknak, amelyekről korábban beszéltünk. Szeretünk előre tervezni, ezért ilyenkor már nem tervezzük bővíteni a portfóliót, de ha egy olyan izgalmas programot ajánlanál, amire fel kell hívni a figyelmet, akkor nem tudnánk ellenállni…
MN: Például hogyan lett az „évszázadokon át” Márta István nevéhez köthető Művészetek Völgye Nagyon Balaton-rendezvény? Mennyiben változik, változik-e egyáltalán?
FZ: Megállapodásunk az idei évre abból áll, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokat felhasználva finanszírozunk és létrehozunk olyan új helyszíneket, amelyek programját a Művészetek Völgye szervezői állítják össze, tehát ehhez – művészeti, tartalmi értelemben – nincs közünk. Vagyis, ha változik a Művészetek Völgye stílusa, azt nem mi indukáljuk, de ha a többletforrások által fejlődni tud, azt részben igen. Emellett a Művészetek Völgyére is igaz, hogy a médiakampányunknak ők is részesei. Például a Mollal közösen országosan terjesztünk egy 200 ezer példányban megjelenő magazint, amelyben az összes Nagyon Balaton-esemény programja szerepel.
MN: Cél-e, hogy a Nagyon Balaton monopolhelyzetbe kerüljön a régióban?
LN: Nem cél, de ha az lenne, akkor sem tudnám elképzelni, hogy megvalósítható lenne. Ez egy szakmai alapon szerveződő csoportosulás, amelyben mindenki addig vesz részt, ameddig látja értelmét. Hasonló jellegű kezdeményezés a Nyitott Balaton, amely éppen a főszezonon túli balatoni életre koncentrál, velük is szoros és jó a kapcsolatunk.
MN: Nem tartotok-e attól, hogy ilyen mennyiségben felhígulnak a programok?
FZ: Felhígulástól nem, de azon rajta kell tartani a szemünket, hogy a Nagyon Balaton nívója vitathatatlan legyen.
MN: Mekkora a Nagyon Balaton költségvetése? Hogyan tudtátok megteremteni a gazdasági hátteret?
LN: Nagyjából 1,8 milliárd forint, amelynek jelentős részét a Strand és a B.my.Lake, valamint a 25 éves Művészetek Völgye, az ingyenes események és az ezekhez kapcsolódó reklámkampányok emésztik fel. A megvalósításhoz a három legfontosabb forrást a Mol névadó támogatói szerepe, a Nemzetgazdasági Minisztériumtól kapott támogatás, illetve a jegy- és más kereskedelmi bevételek jelentik.
MN: Milyen szerepet játszik a közmédia a Nagyon Balaton életében?
LN: Három évvel ezelőtt, amikor elindítottuk a Nagyon Balatont, az egyik első lépésünk volt, hogy felvettük a kapcsolatot az MTVA vezetőivel. Az eseményeink jó része a kereskedelmi tévék, rádiók szemüvegén át is értelmezhető, azonban az MTVA portfóliója és szerepvállalása majd’ minden eseményünkhöz kapcsolható. Az együttműködésünk nem szimplán reklámfelületek cseréjéről szól. Több eseményen aktívan van jelen a Petőfi rádió, a Petőfi tv vagy más csatornák, illetve olyan kisfilmeket is készítettünk az MTVA számára, amelyek nem a programokról szólnak, hanem a Balaton arcait, meghatározó figuráit mutatják be. Olyan embereket, akik évek, évtizedek óta jelen vannak a régióban: a legjobb lángosostól az eldugott parti hostel üzemeltetőjéig. Ezek a riportok leginkább a köztévé képernyőjére valók.
MN: Nem zavar benneteket a köztévé enyhén szólva is ellentmondásos megítélése?
FZ: Inkább azt mondanám, hogy nem érint. Az MTVA tévéműsoraiban koncertekkel, kulturális programokkal vagyunk jelen, a Petőfi rádió és a Petőfi tv pedig egyfajta természetes szövetségesünknek mondható, hiszen a profilja, struktúrája nagyon hasonlít a fesztiváljainkéra.
MN: Vannak-e „szociális szempontok”? Például hány embernek ad munkát az eseménysorozat?
FZ: Szempontnak nem nevezném, sokkal inkább felmutatható eredménynek, hiszen majd’ minden eseményünk kapcsán elmondható, hogy közvetlenül és közvetetten is ezreknek ad munkát, az adott régióban pedig turisztikai és gazdaságélénkítő hatása is jelentős.
