Interjú

„Szerencsés együttállások és véletlenek”

Győrffy Máté – Karabekian

Zene

Építésznek indult, majd a Middlemist Red első menedzsere, 2019-ben pedig a Terézváros alpolgármestere lett. Évekkel ezelőtt elindított instrumentális szólóprojektjéhez a Velencei Építészeti Biennálé miatt tért vissza. A Karabekian első kislemezének apropóján beszélgettünk a Képzelt Város zenekar egykori gitárosával.

Magyar Narancs: 2022-ben ért véget a Képzelt Város „aktív korszaka” – ahogy azt akkor egy rövid Facebook-posztban megfogalmaztátok. Miért döntöttetek úgy, hogy sem lemezt nem készítetek, sem koncertezni nem fogtok többet ezzel a formációval?

Győrffy Máté: Szerintem abban a posztban elmondtunk mindent, és az továbbra is érvényes. Azóta volt több új projekt a zenekarból kiindulóan, az én szólóprojektem is ilyen, amelyben rajtam kívül is van egykori Képzelt Város-tag, Mici (Bos Michaela Lilla – B. M.) személyében, aki a kislemezemen is csellózik.

MN: A Képzelt Várossal párhuzamosan egy másik zenekarban, a Marionette ID-ben is játszottál. Már ebben az időszakban gondolkodtál azon, hogy szólóprojektbe kezdj?

GYM: Amikor a Képzelt Város elindult, akkor a Marionett ID nagy példakép volt nekünk a hazai színtérről. Az utolsó lemezük megjelenése alatt basszusgitáros nélkül maradtak, ekkor kért meg Ákos (Kovács Ákos András – B. M.), hogy ugorjak be pár koncertre, ami aztán tovább tartott azért, de velük új dalokat már nem írtunk. Később, amikor mi maradtunk énekes nélkül a Képzelt Városban, akkor Ákos segített ki minket, de ebből aztán egy nagyon hosszú távú dolog lett, úgyhogy voltak ilyen összefonódások. A Karabekian projekt már 2012 környékén is létezett, a YouTube-on még mindig elérhető a Limes 2013-ból. Egészen hasonló instrumentális dolog az is, mint a mostani zenéim.

MN: Mi indította el a Karabekiant? Hiányzott valami a Képzelt Városból?

GYM: A szólóprojektem általában akkor volt aktívabb, amikor a Képzelt Város kevésbé működött. Ez a 2012-es időszak pont az a periódus, amikor Gergő (Oláh Gergely – B. M.) abbahagyta az éneklést, kilépett a zenekarból, és új énekest kellett keresnünk, de utána is voltak üresjáratok, amíg Marci (Miskolczi Márton, a Képzelt Város gitáros-billentyűse – B. M.) Dániában tanult hangmérnöknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.