Nekrológ

Szerezz zenét mindennap!

Chick Corea (1941–2021)

Zene

Február 9-én halt meg, 79 éves korában. Halálával Herbie Hancock maradt az utolsó mohikán a mai jazz legnagyobb hatású billentyűsei közül; Joe Zawinul 2007-ben hunyt el, Keith Jarrett pedig már nem koncertezik a betegsége miatt.

Ők négyen több szempontból is egy csoportba sorolhatók, például azért, mert a modern jazz atyamestere, Miles Davis csapatában voltak, amikor az In a Silent Way (1969) és a Bitches Brew (1970) című kísérletező albumok készültek. Ez afféle jeladásnak is tekinthető, hiszen ezután alakultak meg a hetvenes évek legnagyobb sikereit arató jazz-rock zenekarai, olyanok, mint a Weather Report Zawinullal, vagy a Return To Forever (RTF) Coreával. Később Jarrett elég következetesen – ha nem is kivétel nélkül – elutasította az elektronikus hangszerek használatát, de három társa a fiatalabb generációkat éppen ezekkel, és persze az addiginál közérthetőbb dallamvezetéssel, rockos ritmusokkal tudta a jazz hívei közé csalogatni.

Chick Corea számára a jazz mindennapos volt már gyerekkorától fogva: apja dixielandzenekarokban trombitált szülővárosában, Bostonban és környékén, tőle tanult meg zongorázni igen fiatalon. Beiratkozott a Columbia Egyetemre, majd a még elitebb Juilliard School zongoraszakára is, de mindkettőt otthagyta, túl merevnek tartotta azt, amit ott tanítottak. A hatvanas években előbb olyan latin jazz-zenekarok vezetői szerződtették, mint Mongo Santamaría és Willie Bobo, de nemsokára Art Blakey és Stan Getz mellett tűnt fel. 1968-as, második szerzői lemezéről, a Now He Sings, Now He Sobsról később azt mesélte, hogy amikor meghallgatták a fuvolista Joe Farrell-lel, barátja minden számnál megmondta, hogy Corea kit kopíroz: „itt Horace Silvert, ott Wynton Kellyt” és így tovább. A kritika viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen előremutató ez a lemez a debütáló Tones for Joans Bones-hoz képest. Miles Davis is abban az évben, 1968-ban figyelt fel rá, Corea négy sorlemezén is játszik, a zongorista avantgárd vénája pedig mások mellett Anthony Braxton mellett bontakozhatott ki.

Csakhogy Corea 1972-ben szcientológus lett, és vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy közérthetőbb hangzást kezdett keresni, sőt az egyházalapító regényei által inspirált albumokat is ki­adott – például a The Ultimate Adventure-t –, amelyekben L. Ron Hubbard ufológiával és orientalizmussal kevert fantasyvilágát próbálta megzenésíteni. De amíg sok sztár reputációján ez az elköteleződés foltot ejtett és a karrierjének is árthatott, Corea kiegyensúlyozottságának, derűjének és közvetlenségének köszönhetően, és persze kifogyhatatlan zeneiségével valahogy nem volt támadható. Előfordult, hogy nem léphetett fel azokban az európai országokban, ahol tiltották a szcientológiát, de népszerűsége töretlen maradt, sőt inkább nőtt, ahogy kiterjedt a tevékenysége új műfajok, irányok felé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.