Szétfolyva - Bloc Party: A Weekend In The City (lemez)

  • Hó Márton
  • 2007. február 8.

Zene

Mit szólnánk ahhoz, ha a feszes popdalaival befutott Franz Ferdinand hirtelen elkezdene "pinkfloydizálódni"? Nem vennénk éppen jó néven - tánczenére ugrálás helyett nem esik jól a cipőbámulás.

Mit szólnánk ahhoz, ha a feszes popdalaival befutott Franz Ferdinand hirtelen elkezdene "pinkfloydizálódni"? Nem vennénk éppen jó néven - tánczenére ugrálás helyett nem esik jól a cipőbámulás. A 2005-ös év első számú indie-felfedezettje, a sokak által "következő Franz Ferdinandnak" titulált Bloc Party új lemezével ezen az úton halad - az erős bemutatkozó lemez (Silent Alarm) és az azt megelőző-követő kislemezek (Little Thoughts, Two More Years) alapján valahogy nem ezt vártuk az észak-londoni négyestől. Ez a zenekar két éve sűrű, egymásnak válaszolgató, lefelé pengetett gitárokkal és sajátos ritmusértelmezésekkel teli, azonnal ható tánczenés himnuszokat (Banquet, Like Eating Glass) tett le az asztalra, amelyekben nem volt nehéz megszeretni a sajátos részleteket: Matt Tong szétcsúszottnak hangzó, mégis pontos dobjátékát, Gordon Moakes dögös basszusfutamait, Russell Lissack gitáros szürreális gitárszólóit, vagy a nigériai származású Kele Okereke emocionális énekstílusát és politikailag érzékeny, a nagyvárosi életforma elé görbe tükröt tartó szövegeit. A BP minőségi indie-dance újításaival rászolgált arra, hogy ismert és elismert legyen a globális popzenében, de a nagy kérdés most bizony aktuálissá vált: megmarad-e a banda úgynevezett egylemezes zenekarnak vagy sem?

Az A Weekend In The City meghallgatása után nehéz válaszolni. Van ugyan néhány dal, amely feszességével és húzásával még a megszokott Bloc Party-s zenei világot képviseli - ilyen a Song For Clay (Disappear Here), a Hunting For Witches vagy a legerősebb Waiting For The 7.18 -, de a lemez nagy részében fölöslegesen hosszú intrók, belassulások, stílusidegen mantrázások és szokatlan finomkodások vannak - ez részben valószínűleg a producer Jacknife Lee-nek köszönhető, aki többek között a U2 mellett szerzett hírnevet magának. Ami az előző lemezen revelatív, ötletes volt, az most modoros kísérletezgetésnek adta át a helyét - nincs meg az egység, szétfolyik az album. Kísérletezni ügyesen is lehet (halld Mars Volta, Explosions In The Sky), de a Bloc Partynak egyszerűen nem áll jól az experimentál.

V2/CLS, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?