Szétfolyva - Bloc Party: A Weekend In The City (lemez)

  • Hó Márton
  • 2007. február 8.

Zene

Mit szólnánk ahhoz, ha a feszes popdalaival befutott Franz Ferdinand hirtelen elkezdene "pinkfloydizálódni"? Nem vennénk éppen jó néven - tánczenére ugrálás helyett nem esik jól a cipőbámulás.

Mit szólnánk ahhoz, ha a feszes popdalaival befutott Franz Ferdinand hirtelen elkezdene "pinkfloydizálódni"? Nem vennénk éppen jó néven - tánczenére ugrálás helyett nem esik jól a cipőbámulás. A 2005-ös év első számú indie-felfedezettje, a sokak által "következő Franz Ferdinandnak" titulált Bloc Party új lemezével ezen az úton halad - az erős bemutatkozó lemez (Silent Alarm) és az azt megelőző-követő kislemezek (Little Thoughts, Two More Years) alapján valahogy nem ezt vártuk az észak-londoni négyestől. Ez a zenekar két éve sűrű, egymásnak válaszolgató, lefelé pengetett gitárokkal és sajátos ritmusértelmezésekkel teli, azonnal ható tánczenés himnuszokat (Banquet, Like Eating Glass) tett le az asztalra, amelyekben nem volt nehéz megszeretni a sajátos részleteket: Matt Tong szétcsúszottnak hangzó, mégis pontos dobjátékát, Gordon Moakes dögös basszusfutamait, Russell Lissack gitáros szürreális gitárszólóit, vagy a nigériai származású Kele Okereke emocionális énekstílusát és politikailag érzékeny, a nagyvárosi életforma elé görbe tükröt tartó szövegeit. A BP minőségi indie-dance újításaival rászolgált arra, hogy ismert és elismert legyen a globális popzenében, de a nagy kérdés most bizony aktuálissá vált: megmarad-e a banda úgynevezett egylemezes zenekarnak vagy sem?

Az A Weekend In The City meghallgatása után nehéz válaszolni. Van ugyan néhány dal, amely feszességével és húzásával még a megszokott Bloc Party-s zenei világot képviseli - ilyen a Song For Clay (Disappear Here), a Hunting For Witches vagy a legerősebb Waiting For The 7.18 -, de a lemez nagy részében fölöslegesen hosszú intrók, belassulások, stílusidegen mantrázások és szokatlan finomkodások vannak - ez részben valószínűleg a producer Jacknife Lee-nek köszönhető, aki többek között a U2 mellett szerzett hírnevet magának. Ami az előző lemezen revelatív, ötletes volt, az most modoros kísérletezgetésnek adta át a helyét - nincs meg az egység, szétfolyik az album. Kísérletezni ügyesen is lehet (halld Mars Volta, Explosions In The Sky), de a Bloc Partynak egyszerűen nem áll jól az experimentál.

V2/CLS, 2007

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.