sziget - BRUJERIA

  • - vincze -
  • 2009. augusztus 27.

Zene

Mostantól fogva egyike vagyok azon keveseknek, akik pontosan tudják, hogy néz ki Juan Brujo, a Brujeria frontembere. Ez azért nagy szó, mert Brujo kínosan ügyel az álcájára, a színpadon és a zenekari fotókon az arca elé kötött kendővel szerepel, és még a backstage-ben is csak úgy volt hajlandó fotózkodni, hogy metálvillát formálva gondosan fejmagasságba emelte a kezeit, nehogy véletlenül azonosítani lehessen egy kép alapján.
Mostantól fogva egyike vagyok azon keveseknek, akik pontosan tudják, hogy néz ki Juan Brujo, a Brujeria frontembere. Ez azért nagy szó, mert Brujo kínosan ügyel az álcájára, a színpadon és a zenekari fotókon az arca elé kötött kendõvel szerepel, és még a backstage-ben is csak úgy volt hajlandó fotózkodni, hogy metálvillát formálva gondosan fejmagasságba emelte a kezeit, nehogy véletlenül azonosítani lehessen egy kép alapján. Egyébként egy kedves, kalácsképû mexikói: bajuszt hord, és kicsit hasonlít Sen Dogra a Cypress Hillbõl.

A kendõ az arca elõtt persze ki volt vágva a koncert alatt, hogy semmi ne akadályozza meg a közönséget abban, hogy élvezni tudja Brujo sátáni orgánumát. A négytagúra fogyatkozott Brujeria (Jeff Walker basszusgitáros a Carcass-szal koncertezett valahol, így a négyhúrost Fantasma, vagyis Pat Hoed fõállású wrestlingkommentátor és Brujeria-másodénekes kezelte, gitáron a Napalm Death-es Shane Embury, dobon pedig Adrian Erlandsson játszott) természetesen nem hozhatta azt a minõséget, amit az etalonná vált Brujerizmo albumon lemezre égetett. Fõleg a masszív vokáltémák hiányoztak - Pititis, az elmebeteg sikítozás felelõse nem volt itt, talán ezért is maradt el a klasszikus Pititis, Te Invoco, és a Sida De La Mende refrénjébõl is hiányzott a hangja -, ami legjobban a Brujeria-technikusok vendégéneklésekor lett nyilvánvaló: akkor igazán harsogtak azok a refrének. Embury gitárjátéka sem mérhetõ össze a lemezeken játszó Dino Cazares halálpontos ritmusozásával, azonban a Brujeria még ezzel a ramonesos punkossággal is képes volt sátáni lenni ezen az estén, hiszen a Brujerizmo dalai klasszikusok, Juan Brujo pedig majdnem akkora frontember, mint Hank a Turbonegróból. A koncert végén machetével elkövetett rituális kontrollhangfal-gyilkolás közben pedig az is elhitte neki, hogy tényleg a mexikói maffia alvezére, aki régesrég tisztában volt vele, hogy a Brujeria csak viccel.

MTV Headbangers Ball - Rock Színpad, augusztus 14.

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.