A bombaerõs pályakezdés után "eltévedõ", egy idõre el is tûnõ, majd diszkrét comebacket produkáló Tricky produkcióját (a jelentõs várakozás mellett) hajlamos a szerzõ némi oktalan gyanakvással fogadni - de mennyire téved! A felütés mondhatni emblematikus: a Eurythmics Sweet Dreamsének emlékezetes szintiriffjei szólnak végtelenítve (diszkrét utalásként a 2001-es Blowback album egyik dalára: a You Don't Wanna ugyanis éppen erre épül), majd érkezik a Puppy Toy, a Knowle West Boy album nyitószáma. Hamar kiderül, hogy az új lemezanyag - gondoljunk bármit is felõle otthoni, magányos zenehallgatás közben - a színpadon "megszólal", s hogy így történik, azért jelentõs részben Tricky hihetetlenül intenzív színpadi jelenléte a felelõs. Negyedórát sem kell játszaniuk, hogy kiderüljön: az amúgy egy komplett, rendkívül feszesen, s ha kell, igencsak keményen szóló rockzenekar és egy énekesnõ kíséretében fellépõ frontember egyszerûen megeszi vacsorára a közönséget - a csupa izom és csupa ideg figura mozgását nem lehet eksztázis nélkül követni. Néhány széttördelten lassú, ködös-füstös hangulatú számmal indítanak, majd a klasszikus Black Steellel megkezdik az aprítást - mintegy utalva arra, hogy ezen az estén akár pogózni is lehet. A ceremóniamester nemes egyszerûséggel a színpadra invitál néhány tucat rajongót, majd miután tele a pódium, a zenekar lenyomja nekik a Motörhead Ace of Spadesét (!). Ezzel a gesztussal mintegy meg is vette lábon a publikumot - játszhatnak õrjöngõ tónusú garázsrockot, bluest vagy régi klasszikust (Overcome), a népség-katonaság transszal határos teljes odaadással, a dinamikusabb részeknél vad léggitározással kísért ugrándozással reagál minden húzásra. S a fõhõs a koncert végeztével sem szégyelli megmutatni magát: fotósok és rajongók hadától kísérve tesz egy tiszteletkört a nézõtéren - joggal gondolhatja: marad még holnapra is abból, amit útravalóként csomagolt nekünk.
A38-Wan2 Színpad, augusztus 13.
*****
