színház - RÁKMESÉK

  • Sisso
  • 2010. május 6.

Zene

A rotterdami Hotel Modern társulat előadása hihetetlen érzékenységgel összerakott filmes, animációs, színházi portré az emberiségről, amelyben kifli formájú kis összeaszott rákokként nézünk vissza magunkra, miközben nem tudjuk, hogy szánalomra méltó, vicces lények vagy túlélő gigantikus hősök vagyunk-e inkább. A magát színházi kollektívaként definiáló csapat két éve mutatta be ugyanitt Tábor című, saját készítésű, apró díszletei között bábokkal helyben felvett, meghökkentő haláltábori riportját (lásd: Az ajtók záródnak, Magyar Narancs, 2008.
A rotterdami Hotel Modern társulat elõadása hihetetlen érzékenységgel összerakott filmes, animációs, színházi portré az emberiségrõl, amelyben kifli formájú kis összeaszott rákokként nézünk vissza magunkra, miközben nem tudjuk, hogy szánalomra méltó, vicces lények vagy túlélõ gigantikus hõsök vagyunk-e inkább.

A magát színházi kollektívaként definiáló csapat két éve mutatta be ugyanitt Tábor címû, saját készítésû, apró díszletei között bábokkal helyben felvett, meghökkentõ haláltábori riportját (lásd: Az ajtók záródnak, Magyar Narancs, 2008. február 28.), azelõtt pedig lejátszotta terepasztalon az elsõ világháborút. Most egy békebeli elõadást láthattunk tõlük, szintén liliputi verzióban. Korunk világát miniatürizálták laboratóriumi terepasztalaikon, amelyekkel tele volt a színpadi tér, és az ott babaházakként álló apró kávéház, kórház, kemping, szeméttelep, benzinkút és sok egyéb helyszín között járkáltak egy minikamerával, hogy szemügyre vétessék (ergo film formájában kivetítsék a fölöttük függõ óriási vászonra), mit mûvelnek az apró terekben ízeltlábú vízi alteregóink.

Ezúttal nem valami nagy történelmi-társadalmi drámát meséltek el, hanem laza történések sorát mutatták be, mindenféle cél és magyarázat nélkül - talán egy rákváros hétköznapjait. Imát mormolnak a ravatalozó elõtt, bokszmeccset játszanak, szerelmeskednek a sötétben, technódiszkóban táncolnak, miközben két emelettel lejjebb az alsó ráklakóra majdnem rászakad a ház, és összetöpörödött kitines vázak lógnak a dróton. A színészek élõben szinkronizáltak, teljes komolysággal, és ettõl nagyon abszurddá vált az egész. Az általam eddig soha nem látott, színházi, bábszínházi és filmes eszközöket keverõ technika leginkább egy éjszakai alkimista mûhelyre hasonlított, ahol a világot készítik a jókedvû mesteremberek. A végén a rákok angyalszárnyakon járják be a "lerombolt" város helyszíneit, ahol valaha éltek (Berlin felett az ég-fíling), és ettõl élõ mûemlékké, mûalkotássá válik az imént látott rákéletünk.

Trafó, április 29.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.