Színház: Csehó (A nyíregyházi Ványa bácsi a Kamrában)

  • Deutsch Andor
  • 1999. január 21.

Zene

Aki még nem látott Csehov-előadást, többnyire az is ugyanúgy képzeli el mindet: elegáns katonatisztek beszélgetnek karcsúra fűzött hölgyekkel. Néha sírnak, néha kiabálnak, de az egész mégis szép és őszies, mint egy Agatha Christie-regény. A Jeles-féle kaposvári Három nővér persze más, de az már alig volt Csehov, és a második felvonásban halott eszkimók özönlötték el a színpadot. Szóval: létezik egy általános megegyezés arról, hogy nagyjából miképpen kell a reflektorfényben kinéznie Anton Pavlovics darabjainak.
Aki még nem látott Csehov-előadást, többnyire az is ugyanúgy képzeli el mindet: elegáns katonatisztek beszélgetnek karcsúra fűzött hölgyekkel. Néha sírnak, néha kiabálnak, de az egész mégis szép és őszies, mint egy Agatha Christie-regény. A Jeles-féle kaposvári Három nővér persze más, de az már alig volt Csehov, és a második felvonásban halott eszkimók özönlötték el a színpadot. Szóval: létezik egy általános megegyezés arról, hogy nagyjából miképpen kell a reflektorfényben kinéznie Anton Pavlovics darabjainak.

Ha aztán valakinek egyszer valami egészen más jut az eszébe, azt következetesen végiggondolja, és később még következetesebben előadást farag belőle, az már eleve jó. Jó friss szemmel nézni arra, amiről lustább pillanatainkban azt hittük, hogy jól vagy rosszul, de örökké hasonló szellemben állítható színpadra. Ebből persze még nem következik, hogy ez a másfajta előadás biztosan tetszeni is fog.

Szász János Ványa bácsira gondolt, becsukta a szemét, és egy kocsma jelent meg előtte. Méghozzá egy lepusztult, szomorú, ócska krimó, ahol mindig mindenki másnapos, fejfájását sok vodkával és vizes uborkával gyógykezeli, szédül, a szája büdös, és úgy utálja a világot, ahogy csak másnaposan lehet.

Az egész világ a kocsmában van. A díszlet sosem változik. Udvarház? Park? Veranda? Bádogpult, talponálló, negyvenes villanykörte, Tarrbéla. Ez a Csehov nem az illúziókkal való szembenézés, a róluk való lemondás vagy az ellentmondó vágyak és valóság találkozása. E kocsma törzsvendégei - férfiak és nők egyaránt - már régen túl vannak mindenen. Reményeik nincsenek, életük is alig. Csehov szereplőit többnyire leleplezi, mennyire másképp beszélnek, mint ahogy titokban gondolkodnak, ám az itteniek beszéde üres, részeg locsogás, érzelmeik irracionális hisztériák, és még ha papolnak is szerelemről, sőt nagy gerjedelmek törnek rájuk időnként, legalább mégis arra vágynak, hogy ne üljön senki az asztalukhoz. Úgy jobb. Végállapot ez, nincs kiút semerre. Nem történik semmi, nincs változás, csak helyzet van: hangulat.

Szász János a filmjeiben is ilyen. Teljes világképet teremt, az én ízlésemnek túl következetesen is. Nincsenek viszonyítási pontok, kontrasztok; egyféle totális hangulat uralkodik. A Witman fiúkban felszépített, felstilizált, itt lecsupaszít, lecsúnyít. Mindegy: egységesít.

Mindenki beolvad az örök delíriumba, a személyiségek eltűnnek, oldja őket az alkohol, a kiábrándultság meg az ön- és közundor. Asztrov és Ványa egyformán szeret bele egy nőbe, aki majdnem olyan, mint ők. Csak egyetlen dolog különbözteti meg a többiektől: ő el tud menni. A férfiak saját elvágyukat szeretik benne, és maradnak. Ugyanúgy.

A karakterek nem a világhoz vagy az egymáshoz való különféle viszonyaikat játsszák, hanem ugyanannak az egyetlen kijelentésnek adnak újabb és újabb hangsúlyt: e mai kocsma szomorú, menthetetlen voltának.

Vágya bácsit csak a véletlen tehette itt címszereplővé. Nincs alak, aki különbözne, akivel azonosulhatnánk vagy ellenkezhetnénk. Vállalni vagy tagadni csak az előadást lehet egyben. Ebbe a homogenitásba semmi nem fér bele, ami elütne tőle, hiszen megtörné az egységes világképet, viszonylagossá, esetleg problematikussá tenné a nagy egészet. A rendező nem vállalja, hogy különféle fényekben vizsgálja meg, amit mutat. Nincs összehasonlítás, csak egyetlen, határozott állítás. Mindez éppen ezért rettentően lírai. Ami egyébként jó is lehet. De mert olyan lírai, alig lehet drámai.

Talán egy kis komédia kellene. (Azért egy jó, nagyon jó vicc belefér az estébe, amikor váratlanul a Revizort kezdik mondani. Fogadnék, hogy egy próbán elhangzott beköpésből maradt ott.) Így a sok duhajkodás és nővadászat közben néha felrémlik, hogy Szász addig alakította Csehovot, míg sikerült előállítania egy Móricz-előadást.

És még a színészek is jók: a Kamrában ugyan lelepleződik néhány nagyszínpadon levetkőzhetetlenné vált gesztus, de jól, érzéssel, hűen szolgálják az egységes víziót. Csak ne volna olyan egységes.

Deutsch Andor

Csehov: Ványa bácsi; a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a Kamrában; szereplők: Gazsó György, Varjú Olga, Kerekes László, Horváth László Attila, Szabó Márta stb.; díszlet: Antal Csaba; jelmez: Jodál Ágnes; dramaturg: Szász János, Venyige Sándor; asszisztens: Fülöp Angéla; rendező: Szász János

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.