Színház: Eppur si muove (A szegedi Galilei Pécsen)

  • 2002. június 27.

Zene

"Új kor születik, melyben öröm lesz élni", jövendöli Galileo Galilei az ő kis haverjának, a tizenegy éves Andrea Sartinak, s tekintve, hogy 1609-et írnak, bizton tudjuk, a jóslat eleddig nem vált be. Bertolt Brecht Galilei élete című darabját Zsótér Sándor és Ambrus Mária körülkerítette sűrű, hatvanas évekbeli NDK-s feelinggel, s ez tovább árnyalja a fenti próféciát.

"Új kor születik, melyben öröm lesz élni", jövendöli Galileo Galilei az ő kis haverjának, a tizenegy éves Andrea Sartinak, s tekintve, hogy 1609-et írnak, bizton tudjuk, a jóslat eleddig nem vált be. Bertolt Brecht Galilei élete című darabját Zsótér Sándor és Ambrus Mária körülkerítette sűrű, hatvanas évekbeli NDK-s feelinggel, s ez tovább árnyalja a fenti próféciát.Remélem, hogy a szegedi színház igazgatója szaporán veri a földhöz a hátsóját afeletti örömében, hogy Zsótér Sándor újabban évente tesz kitérőt arrafelé - tavaly Britten Szentivánéji álom című operáját, most meg a Brecht-művet vitte színre, ezt is, azt is kivételes formátumú előadásban; ilyen "kóbor lovagról" álmodhat minden színházvezető: nem fenyegeti a széket, viszont fényesíti a művészi glóriát, ami meg Szegedre ráfér, persze, mire nem.

Jó komor egy darab ez a Galilei élete; igaz, Brechtnek sem volt sok örömre oka, amikor írta, még a háború előtt, 1938-39-ben, emigrációban. Zsótér Sándor rendezése ellenben nem komor, viszont helyenként kifejezetten mulatságos.

Sivár szoba, zöld-kék falak (és az obligát neonok!), lakótelepi atmoszféra, kerekeken gördülő, rémséges kárpitozott sarokgarnitúra, hosszú íróasztal-féleség, nullára amortizálódott közeg. Benedek Mari jelmezei szélesebb idő- és színvilágot fednek: Caravaggiótól a széldzsekiig, lilától a mélykékig, selyemtől a bársonyig ötletes eklekticizmussal szórakoztatnak. Amiként Zsótér asszociációs-referenciális szabadossága is: a nyomorban megboldogult Orion televízió képernyője keretezi a látványt, melyben aztán persze felbukkannak az Orion űrhajó sorozat szkafanderes alakjai a villódzó puskájukkal, benéz az ablakon egy E. T., jönnek a tininindzsák, mindenki remekül hulahoppozik, a kis Andrea Sarti gördeszkán közlekedik, de ez már maga a sültnaturalizmus.

Galilei a kopernikuszi világkép bizonyításán munkálkodik, de közben - mintegy fizetéskiegészítésként - lenyúlja a hollandok távcsövét, és ennek az "ügyes biznisznek" a színpadi tálalása voltaképpen összefoglalja Zsótér rendezésének, mondhatni, interpretációjának lényegét. Galilei játékos, gyerekszellemű és -kíváncsiságú elme, akit nem elvek, még kevésbé forradalmi hevület és legkevésbé a tudományos megdicsőülés vágya mozgat. Király Levente falstaffi méretével, temperamentumával és szelídségével maga a megtestesült minimálhedonista, Sarti asszony második gyermeke, szeretetre méltó, krisztusi türelmű tudós.

Nem is akar ő az egyház ellen hadat viselni - még kevésbé a pápa és legkevésbé a hit ellen küzdeni. Csak egy narancson demonstrálni, hogyan is áll a helyzet a Földdel meg a Nappal - aztán jóízűen megenni a szemléltetőeszközt, hiszen

az egy narancs, semmi más

Ez a fapados következetesség a legveszélyesebb - tehát magától értetődő, hogy Galilei szembekerül az egész világgal. Az értelemben hisz, és azt tartja, hogy aki hazugságnak mondja az igazságot, az bűnöző.

Ez pedig örökzöld életveszély a máig kifundált rendszerek-világok legtöbbjében. Akkoriban az inkvizíció, ma ezernyi finomabb üldözöttség fenyegeti az ilyen Galilei-féle monomániás alakokat - ennyit egészen bizonyosan ment elébb a világ. És persze Galileivel is "lehet beszélni" - elég bemutatni a furmányos kínzóeszközöket, máris visszavonja a földforgást; és fölösleges lenne morális defektről beszélni - Brecht sem teszi -, hiszen, mint fentebb említettem, elvekről nincsen szó. A kíváncsiság meg a tudásvágy pedig nincsen köszönőviszonyban a morállal.

Ebből nemcsak árulás következik, hanem önzés is: Galilei egyetlen lánya - éppen, mert gyengéden szereti és tiszteli apját - áldozatul esik apja tudományos buzgóságának: egyedül marad. Bognár Gyöngyvér halk és finom játékában megmutatkozik egy szolidabb életcsőd, egy gazdag boldogtalanság. ´ aztán végképp nem ítél, csak szeret és elfogad.

Nem úgy, mint a tanítvány, a felnőtté és tudóssá lett Andrea Sarti, aki nem habozik felháborodni és számon kérni. Benne ugyanis egy világ - tán épp a kopernikuszi - készül összedőlni a mester árulása, megalkuvása miatt, mert nála az igazság megismerésének ambíciója már összekapcsolódik a megvédés, a kiállás ambíciójával, ilyenformán számára a tudomány és az igazság már elvi kérdés. Hogy sajnos vagy szerencsére, ebben Zsótér rendezése végképp nem foglal állást - szerencsére.

Brecht darabja, ahogy mondani szokás, színtiszta rizsa - emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt Miskolcon még fél tizenkettőkor is mondta, csak mondta a szegény Blaskó Péter, fáradhatatlanul, merthogy ez a színtiszta rizsa olyan izgalmas, olyan telt és színes, hogy már magában is színház. Persze Zsótér nagyon ért hozzá, hogyan kell szinte észrevétlenül játszatni a szöveget; képeket rak elé meg mögé, miközben következetesen alulintonáltat a színészeivel. Király Levente tehát jobbára csak üldögél, esetleg szuszogva föltápászkodik, lép néhányat, de leginkább csak beszél, mintha egy szalonban tenné, ahol közben zajlik az élet és forog a Föld. Ez a csevegős minimálszínészet sokkal nehezebb, mint a tekerős spila - viszont sokkal hitelesebb is. Zsótér színészvezetését szokás dicsérni - van is miért.

A színészek imádják,

pedig van abban szelíd erőszak rengeteg, míg mindenkiből kibányássza a természetes színpadi létezés mélyen rejtőző formáit.

Nyilván ez is oka annak, hogy odalent a zsöllyében az a legerősebb hatás, hogy közünk van ahhoz, ami odafent történik. Ennek érdekében Ungár Juli - aki az előadás dramaturgja is - újrafordította Brecht darabját, majd nyilván közösen jól meg is húzták, beraktak néhány APEH-et, ÁNTSZ-t, ilyesmit, a tandrámásított véget elhagyták, a trombitaszót harangnak mondják. Csak azért soroltam ezt a néhány példát, nehogy azt higgye valaki: ez a színészileg igen egységes, alaposan végiggondolt, simán pergő előadás olyan nagyon egyszerű, mint a hatása.

A pécsi találkozón nem jutott díj neki. Pedig, pedig, sajna, sajna.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.