Színház: Ülj le közénk... (Kárpáti Péter: A negyedik kapu)

  • Csáki Judit
  • 2003. május 15.

Zene

A klezmerzene jó. Legalábbis én szeretem. A klezmerdarabról eddig nem tudtam, hogy létezik, de amikor elolvastam, szerettem. A dráma ősbemutatóját a Radnóti Színházban tartották, elsőrangú szereposztásban, Forgács Péter rendezésében.

A klezmerzene jó. Legalábbis én szeretem. A klezmerdarabról eddig nem tudtam, hogy létezik, de amikor elolvastam, szerettem. A dráma ősbemutatóját a Radnóti Színházban tartották, elsőrangú szereposztásban, Forgács Péter rendezésében.Most is van mese - mint Kárpátinál rendesen. Nem puszta történet - bár az se semmi a nagy narratívák halála óta -, hanem amolyan bukés: összetett, furfangos ízek, ringató ritmus, megkapó fordulatok, kicsengő utóhatás. Kárpáti darabjai nyomán rendre közösségi színház születik, melynek nemcsak a dramaturgiáját, hanem a játék formáját, atmoszféráját is a mese szervezi. Az ő műveiből készült előadásokban optimális esetben (és többnyire optimális eset szokott lenni) nem a színészi alakítások és a rendezői magánötletek hemzsegnek, hanem a szövegből kipattanó villanások. Ebben az epikus természetű színházban a színészek "megcsinálják" az alapfigurát, aztán a történet kacskaringóinak megfelelően járkálnak belőle ki és be. Kisszínházi forma való Kárpáti darabjaihoz - a Radnóti nézőtere épp határeset -, hiszen a mese lényegéhez tartozik, hogy lehetőleg szorosan - legalább szellemileg szorosan - körbeüljük a mesélőket.

Ahogy nemrégiben a Víg padlásán Pájinkás János történetét, most egy ukrajnai haszid közösség legifjabb tagjának, Írelének a meséjét mondják-játsszák el nekünk a színészek. Akik elsősorban is ezt a mesélő közösséget keltik életre, másodsorban pedig alkalmi szerepeket, az egyes epizódok változó figuráit jelzik, mindig belül maradva az alapfigura tónusán.

Írelének fordulatos a sorsa, már az élete legeleje is csupa nehézség: az apja elpanaszolja a szekéren utazó kis haszid csoportnak, hogy nem tudja körülmetéltetni a fiút, mert annyi pénze sincs, hogy a megfelelő "kelléktárat" (a mojlt meg a tíz zsidó férfit) előállítsa. Nagy szerencséje van a kis Írelének, mert a

szekérderéknyi haszid

azonnal eljátssza az összes szükséges szerepet. Aztán később is nagy szerencséje van: különb-különb epizódokban megtanul enni, nevetni, kerül neki feleség, az angyali Frádele (aki azért a végére egy röpke pillanatra "házsártos döggé" változik), aztán még egy gyerek is kerül, de még az is sikerül - úgy- ahogy persze -, hogy élete egyetlen nagy ügyét, legfőbb célját beteljesítse: megtalálja a tanítóját. Mármint a Tanítóját.

Időközben szent rabbi - rebe - lesz belőle; de közben egy rövid ideig egy olyan kereskedésben üldögél (Frádele, a felesége nyitotta, hogy gazdaggá tegye Írelét), ahol minden, de minden kapható, kivéve azt az egyet, amit a vevő éppen keres. Aztán Írele - a sarokból kibeszélve - erőnek erejével küldené a vevőt a szomszéd boltba, ócsárolja az árut, drágállja az árát - szóval semmi zsidó klisé. Viszont vicces epizód, kivált, hogy Frádelét Csomós Mari, Írelét Csányi Sándor játssza. Na, ilyen vicces-kedves fordulatokkal van teli az egész. Megtudhatni például, hogy a színházba járás a legnagyobb csábítás, sőt nagy bűn; valamint hogy az igazi haszid, pontosabban az igazi szent ember nem néz a nőkre, még a feleségére sem - tehát csak az asszony temetésén veszi észre, hogy az egyik lába fából van...

Akik nem ismerik a haszid világot, sokat tanulhatnak A negyedik kapuból. Biztos. De akár ismerik, akár nem, jól szórakozhatnak rajta. Kárpáti Péter mindig alapos: most is grammra megválogatva a szavak, hogy köztük a megannyi ismeretlen is értelmet nyerjen. A forrás, a cseh Jirí Langer Kilenc kapu című könyve (melyet mellesleg a darab rendezője, Forgács Péter adott az író kezébe) büszkélkedhetne, ha tudná, hogy milyen remek darab született némely részletéből.

Forgács Péter voltaképpen nemigen tett mást, mint hogy engedte színpadra folyni a darabot, és Füzér Anni ötletes és változékony díszletében mesélteti a színészeket. Akik mind a színe és a java: Csomós Mari, Cserhalmi György, Kováts Adél, Csányi Sándor, Kocsó Gábor, Lengyel Tamás és Schneider Zoltán. Még az is látszik, hogy élvezik ezt a mesélést - és kezdetben, jó darabig, élveztem én is. Ülnek a nagy asztal körül, és mondják, mintha zsolozsmáznának. A hangok jók, a szöveg érthető - de egy idő után

valahogy kívül reked

rajtuk a néző, aki (illetve hát én) mind nagyobb igyekezettel örvend az olykori belső játékoknak. Mert ha megint asztal, különféle sámlik, hokedlik, székek és üldögélős mese - hát megint kívül reked. Közénk kéne ülni.

És noha mindenki a legjobb formáját futja a speciális lehetőségeken belül, és kétség nem fér hozzá, hogy mindenki alkalmas mindenre (tán a nézőt vagy akkor és ott engem kivéve), a színpad egyszer csak határozottan leválik a nézőtérről, mintha egy negyedik fal emelkedne a rivalda helyén. ´k ott fenn túl messze kerültek tőlünk, vagy mi itt lent szakadtunk le róluk - eléggé nehéz eldönteni -, pedig, mert ráértem, meditáltam rajta eleget. Bárhogyan volt is, mire vége lett, a legerősebben a darab újbóli elolvasása izgatott, amiben nem is csalódtam: még mindig jó.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."