Zene

Nyolc kis kritika

Bizony, annak már huszonöt éve, hogy az újságíró Neil Tennant egy londoni elektronikai boltban összefutott Chris Lowe építésszel, és zenekart alapítottak. Öt év alatt hozták össze az első nagylemezüket (Please), majd az azt követő 1987-es Actuallyvel - pontosabban az It's A Sin és az Always On My Mind című slágerekkel - beírták magukat a szintipop történelemkönyvébe. Azóta mintegy negyven daluk szerepelt a brit toplista első húsz helyén, az amerikai Billboard magazin pedig minden idők negyedik legsikeresebb csapataként jegyzi őket.

A VOLT Fesztivál rockerszemszögből kétségkívül legjelentősebb eseménye lesz a Cult fellépése július 7-én, este 11-kor a Nagyszínpadon.

Tizenhárom évvel a nulladik VOLT Fesztivál után bízvást állítható: még mindig érhetik a látogatót kellemes meglepetések. Legyen az rock, etno, dzsessz, techno, elektro vagy bármely más tetszőleges műfaj, elkötelezett barátaik megtalálhatják a programban a maguk menüjét, s közben belekóstolhatnak a többiekébe is.

A napokban, mikor is rám tört a menekülhetnék, elhúztam a csíkot a Tiszához, tisztulni kicsit. Magányos farkasságomban végre úgy viselkedtem, mint egy igazi férfi: néztem a vébét, és sört ittam hozzá, majd lenyeltem egy pirulát, s aztán tíz óra szunya, napsütésig. Kezdetben úgy képzeltem, hogy csendben leszek, de az nem az én kenyerem, így végül magamhoz vettem pár hazai lemezt, mintegy tematikusan.

A sztori egyik figyelemre méltó epizódja, amikor a "vén színházi róka" és az újdondász-exkönyvelő a legeslegrosszabb szövegkönyvet keresik, hogy abból aztán létrehozzák a legeslegrosszabb musicalt, hogy abból aztán - mint erre az exkönyvelő még könyvelő korában rávilágít - jól meggazdagodjanak.

Tiziano Vecellio az egyetemes művészettörténet egyik legjelentősebb és legismertebb alakja. Művészetének értékét soha nem vitatták, festményei mindig is kivételes becsben álltak.

Mi, kelet-európaiak hajlamosak vagyunk azt gondolni, mindent tudunk, mindenre emlékszünk a "népi demokráciák" történetéből - holott lassan lábjegyzetelnünk kell a vicceket is.

1. Hirdetés Csekély díjazás ellenében (2000 magyar forint, avagy 200 szlovák korona) megtekinthető verseskötet többé-kevésbé biztonságos rácsa mögé zárt irodalmi nagyvad, pompás példány. Feje "kisbála lószőr", "izmaiban lézervágó verőlegények alszanak" (Arma virumque), "húsába sajtolva / csődör csontjai", szíve "mohó, rákos daganat..., ha tündérek már nem látogatják" (Önbüntetés).

Visszhang

"- Úristen, véletlenül nekem jött Norwood Fisher, és aztán elrötyögtünk! - Az semmi, az én koncertem végére bejött Angelo Moore és Norwood Fisher, és végig tudták nézni!" (Részlet két ős-Fishbone-rajongónak a tavalyi Sziget során lehallgatott telefonbeszélgetéséből)

Ha úgy kezdenénk, hogy "Roger Nelson a huszonkilencedik stúdiólemezével végre visszatalált a jó egy évtizede elhagyott sikereihez", könnyen felmerülhetne, hogy ki a fene az a Rogen Nelson.

Bárhogy is tiltakozunk ellene, a populáris rockzenének alapvető tulajdonsága, hogy ciklusonként ismétli és újrahasznosítja önmagát.

Nyolc kis kritika