Ráckeve mellett, Szigetbecsén van az André Kertész Emlékmúzeum. Egy parasztház-rekonstrukciót építettek, olyat, amilyenben Kertész (akkor még Andor) rokonai éltek.
Pallók és rudak darabolják a tatabányai Jászai Mari Színház többszintesre épített színpadát, a játék tere benyúlik a nézőtérre is, sőt: a zenészek a nézőtér bal oldalán elkerített részben ülnek - Valcz Gábor díszlete előrevetíti Novák Eszter rendezésének egyik jellegzetességét: az intenzív látványosságot. Szó sincsen persze csillagszórós-flancos teatralitásról - ami mégis "csillagot szór", az igen ironikusan teszi.
Az istenek, azok például villognak, jópofa kis szerkentyűkkel - nyilván minden rendes vásárban kapni ilyesmit - forognak, pörögnek bele a sötétségbe.
Most bizonyára sokan leírják, elmondják majd, hogy Camus drámája tézisdarab, éppen ezért nemcsak a konstrukciója, hanem a bonyolítása és a figurakészlete is steril, egy meghatározott célra orientált. Így van, teszem hozzá gyorsan; ebből persze értékítélet nem következik, ettől nem jó, nem rossz, pusztán valamilyen, azaz ilyen.
Létezik egy ókortörténeti tanulmányokat közreadó sorozat Kréné, azaz forrás címmel, amelynek nemrég jelent meg a negyedik kötete. Hét komoly tanulmány található benne, a szerzők részint a Bibliára, részint az ókori Mezopotámia és Perzsia különféle forrásaira irányítják kritikai figyelmüket.
"Mi se nagyon tudtuk követni saját magunkat" - szögezi le a Feminista Hálózat tevékenységéről annak egyik alapító tagja, Bozzi Vera a nemrég megjelent könyvben, amelyben a rendszerváltáskor létrejött magyar feminista mozgalom történetét a magát szintén feministának valló férjével, Czene Gáborral folytatott beszélgetések során igyekezett feltárni.
Ugyanaz a kitörni vágyás, ugyanazok a féken tartott, a felszín alatt azonban fortyogó indulatok mozgatják a nagy francia bűnügyi szakértők utódának, Henri Georges-Clouzot és Jean-Pierre Melville örökösének kikiáltott Jacques Audiard-nak a hőseit.
"Írni könnyű, mármint olyan tömeget, melynek tömegjellege fontosabb az őt alkotó egyedeknél" - színházban eljátszani ugyanezt eléggé lehetetlen, a dolog természete szerint.
A New Yorkból Berlinen keresztül Budapestre érkezett kiállítás hatalmas katalógusának záró-tanulmányában azt olvashatjuk, hogy "Katharina Sieverding számára a művész szerepe, hogy a gyorsan változó időket egyszerre magába olvasztó és felmérő, politikailag elkötelezett lényként viselkedjen.