mi a kotta?

Sztálin idecsörög

  • mi a kotta
  • 2020. november 29.

Zene

„Miután valamennyi művemet betiltották, sok polgártárs, aki íróként ismer, egy és ugyanazon tanácsot adja nekem. Alkossak „kommunista színdarabot” (a macskaköröm idézetet jelent), ezen kívül forduljak megbánó levéllel a Szovjet­unió kormányához, amelyben megtagadom irodalmi műveimben kifejtett korábbi nézeteimet, és kinyilvánítom, hogy mától kezdve a kommunizmus eszméje iránt odaadó útitárs íróként fogok dolgozni. Cél: megmenekülni az üldöztetéstől, a nélkülözéstől és a fináléban elkerülhetetlen pusztulástól. Ezt a tanácsot nem fogadhatom meg. Aligha sikerülne nekem a Szovjetunió kormánya előtt kedvező színben feltűnnöm, ha írnék egy hamis levelet, amely önmagában is becstelen lenne, s ráadásul naiv politikai hajbókolás volna. Kommunista darab írására eddig kísérletet sem tettem, mivel jól tudom, hogy az nekem nem sikerülne. Megérlelődött bennem az óhaj, hogy véget vessek írói kínlódásaimnak, ezért fordulok igaz levéllel a Szovjetunió kormányához.”

1930-ban ezzel a merész levéllel vágta ki magát reménytelennek látszó helyzetéből Mihail Bulgakov, akit pár hét múltán maga a segítőkész Sztálin csöngetett fel telefonon. Az ezt követő nyugodtabb, de váltig kétes biztonságú alkotói periódus lenyomata – és zárlata – volt az Őfelsége komédiása. Ebben az 1936-ban bemutatott, majd rögvest kegyetlenül levágott színműben Molière és a Napkirály olyannyira egyenlőtlen kapcsolata került a középpontba, s általa a lelkét szó szerint a színpadon kilehelő író-színész végletesen kiszolgáltatott helyzete. Molière és Bulgakov nyomán most Vajda János szentelt operát ennek a témának, s ha minden igaz, pénteken a közönség elé is kerül A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása (Eiffel Műhelyház, október 30., nyolc óra). A szövegkönyvet Várady Szabolcs jegyezte, a karmester Kovács János, a rendező Szabó Máté, XIV. Lajos megformálója pedig – figyelmezzünk! – Ókovács Szilveszter lesz.

Az egyelőre még felettébb sűrű programból, számottevő kockázatot vállalva, három nagyszerű vendégművészt emlegetünk az alábbiakban. Hiszen, kezdjük ott, hogy nem is egy, hanem mindjárt két világraszóló francia zongorista is ígéri magát hozzánk a közeli napokra: Jean-Efflam Bavouzet és Pierre-Laurent Aimard. Az előbbi Baráti Kristóffal fog Bartókot kamarázni (Solti terem, október 29., hét óra), majd a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjére ugrik be egy kétzongorás Mozart-versenymű egyik szólamát eljátszandó (Zeneakadémia, október 30., hét óra). Aimard pedig a Concerto Budapest estjére érkezik, hogy a tavaszi kényszerű halasztást követően most már valóban előadja körünkben Brahms II. zongoraversenyének magánszólamát (Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc). És ugyanezen az estén még kedvenc vendéghegedűsünk, Isabelle Faust is fel fog lépni Budapesten, méghozzá az Il Giardino Armonico társaságában (Zeneakadémia, október 31., fél nyolc). Programjuk középpontjában és peremén egyaránt az olasz barokk ismert nevű, de korántsem eléggé ismert életművű mestere, Pietro Locatelli áll majd.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.