Lemez

Taman Shud: Viper Smoke

  • - greff -
  • 2016. február 7.

Zene

Ma sem lehetetlen a talaj alsóbb rétegeiből annyi ideig felküzdenie magát egy zenekarnak a fényre, hogy legalább a lelkiismeretes szaksajtó észrevegye az erőlködést, ehhez azonban nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen szelek is fújnak épp ide-oda a világban. Ha például ökotudatos, a régi norvég zenekarokat jellemző szélsőséges ideológiai töltettől gondosan megtisztított, magányos black metalt kezd játszani ma valaki, akkor akár még Oroszország olyan szegleteiből is észrevétetheti magát, ahol hetente csak egyszer fordul meg a távolsági busz. A Taman Shud viszont nem hajózik egyik mostani vezéráramlaton sem, így hiába is próbálkozik az örök központnak számító Londonban az évösszegző listákra, ha jól láttuk, sehol sem tudott felkapaszkodni, miközben erősebb anyaggal kereskedett majd’ mindenkinél. A Viper Smoke nem az újszerűségével tüntet, de azért nem lehet két szóval leírni: zajos és vérszomjas, mint minden rendes fiatal, de gótikusan sötét, hideg és izolált, mindeközben pedig – a punkos kiabálást fel-felváltó szuggesztív, kissé VHK-s kántálás miatt is – olyannyira okkult, mintha egy elfajult szekta fekete zsoltároskönyvéből dolgoznának a jóravaló, ám dalaik alapján irodista állásaikba többé-kevésbé belebolondult zenészek. A végeredmény ritka csoda: fenyegető és szexi, mint egy vámpír valamelyik Jesús Franco-filmben.

Trashmouth, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.