Lemez

Taman Shud: Viper Smoke

  • - greff -
  • 2016. február 7.

Zene

Ma sem lehetetlen a talaj alsóbb rétegeiből annyi ideig felküzdenie magát egy zenekarnak a fényre, hogy legalább a lelkiismeretes szaksajtó észrevegye az erőlködést, ehhez azonban nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen szelek is fújnak épp ide-oda a világban. Ha például ökotudatos, a régi norvég zenekarokat jellemző szélsőséges ideológiai töltettől gondosan megtisztított, magányos black metalt kezd játszani ma valaki, akkor akár még Oroszország olyan szegleteiből is észrevétetheti magát, ahol hetente csak egyszer fordul meg a távolsági busz. A Taman Shud viszont nem hajózik egyik mostani vezéráramlaton sem, így hiába is próbálkozik az örök központnak számító Londonban az évösszegző listákra, ha jól láttuk, sehol sem tudott felkapaszkodni, miközben erősebb anyaggal kereskedett majd’ mindenkinél. A Viper Smoke nem az újszerűségével tüntet, de azért nem lehet két szóval leírni: zajos és vérszomjas, mint minden rendes fiatal, de gótikusan sötét, hideg és izolált, mindeközben pedig – a punkos kiabálást fel-felváltó szuggesztív, kissé VHK-s kántálás miatt is – olyannyira okkult, mintha egy elfajult szekta fekete zsoltároskönyvéből dolgoznának a jóravaló, ám dalaik alapján irodista állásaikba többé-kevésbé belebolondult zenészek. A végeredmény ritka csoda: fenyegető és szexi, mint egy vámpír valamelyik Jesús Franco-filmben.

Trashmouth, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.