Tánc/színház: Édes Erdély (Brassói pályaudvar)

  • -borz-
  • 2005. április 7.

Zene

Nagy gondolat: eltáncolni, megénekelni Erdélyt.
Azon a helyszínen, ahol együtt van mindaz, mi lényege, a sokféle náció, amely belakta, megművelte, felépítette. A tájat, a földet, a hazát. Amikor több operatőr munkájával, Péterffy András rendezésében filmre vették a Brassói pályaudvart, "szociotáncként" adták meg a műfaját.

Diószegi László, az előadás rendező-koreográfusa inkább happeningnek nevezi. Valóban eseményt vagy inkább több ponton zajló eseménysort látunk, ami a nézőket is megmozgatja, és a kelenföldi (krakkói, debreceni) vasútállomás adja hozzá a couleur locale-t: a váróterem fűrészporral felszórt padlóján ropják a táncosok, miközben az ablakon át látni az induló-érkező vonatokat, hallani a hangosbemondót, és a tábla a fejünk fölött mutatja, mikor indul a Dacia expressz Bucuresüti Nordra.

Szociotánc, happening - bármi, csak táncjáték ne! Az a folklórszínpadi produkció, amit népművészeti kűrruhában, katonás fegyelemmel adnak elő úgy, ahogy a "nép" sohasem táncolt, sohasem öltözött. A Brassói pályaudvar jólesőn fésületlen, a restiből sörösüveggel a kézben szállingózik a közönség, barátságos atyafi pillepalackból házipálinkával kínálja az érkezőket, akik elkeverednek a részben nép-viseletes, részben civil ruhás fellépőkkel; néha csak egy szalmakalap vagy fejkendő különbözteti meg a farmeres, pulóveres táncosokat a nézőktől.

Az előadás szándékáról a rendezőt idézem, ő jobban tudja, és szebben is mondja: "Felmutatni az emberiség kulturális örökségét jelentő, de az utóbbi években rohamosan pusztuló multikulturális csodát, Erdélyt." A brassói pályaud-varon találta meg azt a csomópontot, ahol "egyszerre, egymás mellett és egymást kiegészítve láthattuk a soknemzetiségű Erdély csodálatos emlékeit; a magyarokat, románokat, a Seges-várra tartó szászokat, a hetyke szalmakalapos avasiakat, a Bukovinába utazó zsidókat és huculokat. De ott várták csatlakozásukat a gyergyószentmiklósi örmények, egy padon ülve a Csíksomlyóra igyekvő moldvai csángókkal. A bukaresti gyorsra vártak a gagauzok (törökök), akik a fővárosból még egy álló napot utaztak Tulcea környéki falvaikba. Ott voltak a Temes megyei sváb asszonyok is, akiket jellegzetes főkötőjük árult el. És persze ott voltak az állandóan úton lévő cigányok, akik mintha a pályaudvarokon élték volna vidám, szertelen életüket."

De megvan-e még a brassói pályaudvar? Létezett-e valaha? A Monarchiában, talán. Rég eltűntek az örmény kereskedők, a zsidókra csak a pusztuló temetők emlékeztetnek, a kilencvenes években az erdélyi szászok maradéka is elhagyta Romániát, hátat fordítva több évszázados hagyományainak; a nagyszerű Segesvár épp napjainkban alakul át Drakula-kultuszközponttá. A soknemzetiségű, színes régiók mindig akkor válnak csak fájó nosztalgiák tárgyává, miután tűzzel-vassal sikerült felszámolnunk az elviselhetetlen összevisszaságot. Így vált nemrég a szemünk előtt a Balkán etnikailag kitisztogatott, acsargó kis nemzetállamokká. És ne áltassuk magunkat: nem csak a kommunista Románia, a nacionalista szerbek (horvátok stb.) tehetnek róla. Mi is beleadjuk a magunkét, mind a mai napig. A sikertelen népszavazás után így írt az erdélyi Új Szó: "Hibáznak azok, akik a román példára hivatkoznak, ugyanis [Romániában] a kettős állampolgárság megadása nincs etnikai hovatartozáshoz kötve... A román modell magyar vonatkozásra való átültetése azt jelentené, hogy magyar állampolgárságot kaphatnának mindazoknak a személyeknek az utódai, akik 1918-ban Magyarország állampolgárai voltak. Még elgondolni is rossz, mi lenne egy ilyen rendelkezésnek a következménye, tekintettel a történelmi Magyarország népességének etnikai összetételére."

Az előadás homlokegyenest az ellenkezőjét sugallja: gondold el, milyen gyönyörű lenne visszahozni azt a világot! És amíg szól a zene, amíg együtt járják a táncot, addig még megvan a brassói pályaudvar.

- borz -

Közreműködők: Szászcsávási Zenekar (Küküllő mente), Baciui Fúvósok (Moldva), Antal Tibor (Gyimes), Szita Gábor, Benke Gráci, Makovinyi Tibor, Truppel Mariann, Rácz Attila (Ciceró), Skaliczky Andrea, Válaszút Táncegyüttes, Ordasok és sokan mások

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.