Ha nem a keresztneveikből áll, a kanadai testvérduó talán még a zenekara nevét is megváltoztatta volna, amikor két évvel ezelőtt a hetedik lemezén, a Heartthrobon az addigi, kedvesen introvertált indie-rockból szolidan bombasztikus szintipoppá formálta át a dalait – kereskedelmi és kritikai szempontból is maximális sikerrel. Másfelől viszont az ikerlányok akkor és most, ezen a friss albumon is csak a hangzást csinosították ki, a belső lényeg nem változott, sőt: a korábban sem tagadott, de nem feltétlenül hangsúlyozott queer tartalom még plasztikusabbá is vált. Hogy mást ne mondjunk, a Love You to Death első rádiós dala, a Boyfriend Sara Quin életének azt az élményét dolgozza fel, amikor kivédhetetlenül magába bolondított egy addig önmagát makulátlanul heteroszexuálisnak gondoló fiatal nőt (akivel egyébiránt azóta is együtt él). Erre a nyíltságra és személyességre nagy szükség van azon a lemezen, amely egyébként egy jól megreflektorozott korcsolyapálya jeges szikrázását idézi fel a maga vaskos, a 80-as éveket telibe találó szintetizátoraival és dobgépeivel. Robyn pár évvel ezelőtti, egyszerre érzékeny és intenzíven pumpáló skandináv elektropopja találkozik itt Madonna valahai fénykorával, és sikerült is jó néhány arénarengető refrént találni a vállalkozáshoz: a Stop Desire és főleg a U-Turn (amely talán még Tarlós Istvánt is lelkes bólogatásra késztetné egy szivárványos zászló alatt) például könnyedén letarolhatja a világot, még mielőtt véget ér a nyár. A nyár és a világ is megköszönné.
Warner, 2016
