tévé - Teknőc a láthatáron

  • -tévésmaci -
  • 2009. március 5.

Zene

"Helló, Edit vagyok! Dió, a nagybátyám zoológus, húsz évig teknősöket kutatott az óceán közepén Most jött haza" És meglátjuk őt! Úgy néz ki, mint egy világzenével kacérkodó folk-beat énekes, s valami erősen aranyossági (ha a műsor nem kifejezetten az óvodásokat célozná, úgy mondanánk: "jófejségi") alapú tevékenységet végez, lassan ereszkedve berepül a képbe, ilyesmi Az összekötő szöveg szerint írja a disszertációját, de ahogy mi is jeleztük, őskövület az illető, hát: kézzel írja Mikor azt tudja egy óvodás is, hogy mondjuk a Gutenberg-galaxisnak már simán befellegzett Információs sztrádák hálózzák be hétköznapjainkat, máshogy kelünk, máshogy fekszünk, mint Dió fénykorában (tehát a rendszerváltás környékén) Vágom, arra megy ki a játék, hogy ezt a vicces Ellen-Köbükit valahogy domesztikálják a serdületlen néposztályok képernyőn (a Millenáris ilyesmikre hivatott szegleteiben) elhelyezkedő tagjai S a sztori e fordulatánál búcsút is veszünk ősemberi hősünktől, és átcsapunk egy csoportos foglalkozás (fent nevezett) helyszíni közvetítésébe, ami azért is jó, mert a jelzett korosztályra nyilván a közösségi élmények vannak a legnagyobb hatással Szombaton például egy empatikus szakelem segítségével a bábozás régi és új útjain hágott egymás sarkára az aprójószág, s produkált szerfelett tiszteletreméltó eredményeket - nekem éppenséggel hiányzott egy Joker-báb (s ne jöjjenek avval, hogy az 18-as, inkább nézzenek körül) A jövő héten a fél pár zoknik univerzális problematikája, utána pedig a betűk jönnek - remélem, végeznek velük m1, szombatonként 1605-kor ***** . .
"Helló, Edit vagyok! Dió, a nagybátyám zoológus, húsz évig teknõsöket kutatott az óceán közepén. Most jött haza..." És meglátjuk õt! Úgy néz ki, mint egy világzenével kacérkodó folk-beat énekes, s valami erõsen aranyossági (ha a mûsor nem kifejezetten az óvodásokat célozná, úgy mondanánk: "jófejségi") alapú tevékenységet végez, lassan ereszkedve berepül a képbe, ilyesmi. Az összekötõ szöveg szerint írja a disszertációját, de ahogy mi is jeleztük, õskövület az illetõ, hát: kézzel írja. Mikor azt tudja egy óvodás is, hogy mondjuk a Gutenberg-galaxisnak már simán befellegzett. Információs sztrádák hálózzák be hétköznapjainkat, máshogy kelünk, máshogy fekszünk, mint Dió fénykorában (tehát a rendszerváltás környékén). Vágom, arra megy ki a játék, hogy ezt a vicces Ellen-Köbükit valahogy domesztikálják a serdületlen néposztályok képernyõn (a Millenáris ilyesmikre hivatott szegleteiben) elhelyezkedõ tagjai. S a sztori e fordulatánál búcsút is veszünk õsemberi hõsünktõl, és átcsapunk egy csoportos foglalkozás (fent nevezett) helyszíni közvetítésébe, ami azért is jó, mert a jelzett korosztályra nyilván a közösségi élmények vannak a legnagyobb hatással. Szombaton például egy empatikus szakelem segítségével a bábozás régi és új útjain hágott egymás sarkára az aprójószág, s produkált szerfelett tiszteletreméltó eredményeket - nekem éppenséggel hiányzott egy Joker-báb (s ne jöjjenek avval, hogy az 18-as, inkább nézzenek körül). A jövõ héten a fél pár zoknik univerzális problematikája, utána pedig a betûk jönnek - remélem, végeznek velük.

m1, szombatonként 16.05-kor

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.