Lemez

The Breeders: All Nerve

  • - minek -
  • 2018. május 19.

Zene

A Breeders 1989-ben, az akkor fénykorukat élő 4AD-kiadós zenekarok, a Pixies és a Throwing Muses tagjaiból alakult, túlélte azokat, s közben maradandó, remek lemezek sorát alkotta. A hőstörténet hat évvel ezelőtt vett friss lendületet, amikor egy turnéra ismét összeállt a híres, 1993-as Last Splash albumot készítő társaság: a gitáros Deal ikrek (Kim és Kelley) mellett Josephine Wiggs basszusgitáros és Jim McPherson dobos, akik most, afféle ráadásként összeraktak egy olyan albumot, ami minden szempontból méltó a hagyományokhoz. Az All Nerve tizenegy száma erőteljes és magával ragadó, garage rock, posztpunk és blues precízen kimérve, és persze a jól felismerhető, a Breedersre oly jellemző hangsúlyokkal és tónusokkal tálalva. A dinamikusabb, karcosabb számok közé néha becsúszik egy-egy Kim Dealre jellemző szerelmes dal (például a címadó All Nerve), akad fiatalkori élményt feldolgozó mini-thriller is (Walking With a Killer), de ezeken túl is bőven jut még meglepetés! A MetaGoth például pontosan az, amit a címe ígér: a Breeders előtti posztpunk univerzumig visszanyúló dark wave gyöngyszem, amire nem nagyon volt példa a zenekar eddigi daloskönyveiben… Ráadásul Josephine Wiggs énekli elbűvölő tónusban, ami szintén kivételessé teszi a számot. Az álomból rakott Dawn: Making an Effort lebegését remekül ellensúlyozza a Skinhead #2 keménysége, vagy a Blues at the Acropolis elégikus-gúnyos zárása. Régóta vártunk valamit a Breederstől, de ez az album talán még annál is többet ad, mint amennyit remélhettünk.

4AD/Bertus, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.