Steve Gunn amerikai énekes-gitáros-dalszerző, New York-i lakcímmel, philadelphiai előélettel. Rövid ideig játszott Kurt Vile háttérzenekarában, többnyire igencsak obskúrus előadók (Robbie Basho, Sandy Bull, Michael Chapman, John Fahey, Sachiko Kanenobu) a kedvencei, 2007 óta készít lemezeket, de énekelni csak az utóbbi pár évben kezdett el. A Rolling Stone magazin szerint ő „a rockszíntér legjobban őrzött titka”, de ez lassacskán egyre kevésbé helytálló megállapítás, ugyanis az immár 41 éves művész az új lemezének köszönhetően igencsak komoly publicitást kap – a Stereogum hasábjain például nem más, mint Kim Gordon interjúvolta meg pár héttel ezelőtt. Korábban legfeljebb azt lehetett tudni Gunnról, hogy kiváló gitáros, de az Unseen in Between hallatán énekesi és dalszerzői képességei kapcsán sem lehetnek kétségeink. Jobbnál jobb dalok váltják egymást: a hasonló című francia film ihlette Vagabond, a közelmúltban elhunyt, Vietnamot is megjárt édesapának emléket állító Stonehurst Cowboy, az egy macska szemszögéből megénekelt Luciano, a John Lennon korai szólócuccait idéző Paranoid vagy a szédületes gitározással bíró Lightning Field egyaránt telitalálat. De még ezeknél is van jobb: az album két csúcsdala (melyekben egymás mellett megfér az akusztikus és az elektromos hangzás) a továbblépésről szóló Chance és a nyomokban némi aktuálpolitikát is tartalmazó New Familiar. Magasan van a léc – kíváncsian várjuk, ki tud az idén ennél jobb énekes-dalszerzői lemezt készíteni.
Matador Records, 2019
