A brit zenekar az egész kilencvenes éveket az ismeretlenség homályában töltötte, és csak egy 2000-ben megjelent kislemez-válogatás, a később első lemezként kanonizálódó Suburban Light kapcsán vált nyilvánvalóvá, hogy milyen csodás homály is volt ez. A Clientele zenéjének legfontosabb jellegzetességét Alasdair MacLean gitárerősítőn átszűrt, a visszhangosítás ellenére is szuperintim vokáljai adják, de az idillien csilingelő gitárjátéka, valamint
James Hornsey finoman sodró basszusgrúvjai és Mark Keen precízen kimért dobkísérete is fontos komponensek. Az évek során ehhez a sűrűn filterezett alaphoz jöttek még szintik, sőt vonóskíséret is, de a bemutatkozást követő négy lemezük is tele volt jobbnál jobb számokkal. Egyedül a 2010-es Minotaur EP volt kicsit gyengébb, és a következő évben le is álltak.
Három évig nem koncerteztek, majd újabb három évet kellett arra várni, hogy elkészüljön a mostani album, amelynek címe: Music for the Age of Miracles. A Clientele eddig sem a csodás megújulásai miatt volt érdekes, az új lemez azonban tipikusan olyan anyag lett, amikor egy zenekar beleül a maga készítette fotelbe, hogy felolvassa saját könyvét.
De hát miért is lenne hiányérzetünk, ha egy régi jó ismerős úgy tér vissza, mintha mi sem történt volna. Ugyanaz a pszichedeliában elvesző filterezett bukolika érkezik (Falling Asleep), ugyanazok a szürreális történetek kerülnek terítékre (Everything You See Tonight Is Different from Itself), de azt is sikerül kikerülni, hogy mindegyik szám „ugyanolyan” legyen. Az Everyone You Meet egyértelmű slágerként került a Clientele-kötelezők sorába, és a záró The Age of Miracles sem vész el ebben a kényelmes, ködös, őszi miliőben.
A zenekar történetét ismerve a Music for the Age of Miracles egyértelműen nosztalgialemez, bár akik tíz éve, az életkorukból fakadóan még Rihannán vagy Green Dayn pörögtek, azoknak akár meghatározó élmény is lehet.
Merge Records, 2017
