A kissé különös nevû londoni formációt még 2003-ban hozta létre egy svéd énekesnõ, no meg két helybéli zenész/ vokalista. A trió hamar feltûnést keltett kellemesen szórakoztató és egyben intelligens, hangmintákból és akusztikus hangzásból építkezõ zenéjével - ráadásul hamar bebizonyították, hogy mesterei az épkézláb, dal formájú szerzemények elõállításának és elõadásának. Már elsõ, The Debt Collection (2005) címû lemezük is jelentõs kritikai sikert aratott (kár, hogy a buta népek ennek dacára sem kapkodták szét), és hamarosan már Goldfrapp és a Gnarls Barkley társaságában turnéztak - utóbbi agya, a szuper hiphopguru Danger Mouse merõ rajongásból el is vállalta a Replica Sun Machine produkciós munkáit. No, nem mintha az új lemezanyagnak bármi köze volna a hiphophoz - amiként más téren is igen nehezen lehet kategorizálni. Sokféle zenei forrásból merítettek, de mindenbõl csak annyit, hogy el ne csapjuk a hasunkat, s a jó ízléssel végzett munka okán a termék páratlanul egyedi és egységes maradt. Felesleges elkezdeni skatulyázni: a neofolk/posztfolk címke ugyanúgy lecsúszik róluk, mint bármi más - az viszont kétségtelen, hogy a tagok imádhatják a hatvanas-hetvenes évek fordulójának hangzását (ha nem mondtuk volna, maga John Cale is zenélt nekik egy kicsit). Ennél sokkal fontosabb, hogy elhelyeztek nekünk tizenegy intelligens és gusztusos popdalt, amelyekkel nehezen lehet betelni. Lehetõség szerint újra és újra hallgatná az ember, és közben elgondolkodna felettük - mert bizony a hol pszichedelikus/ folkos, hol meg döngölõs glampop felszín alatt még némi szubverzív tartalom is rejtõzik.
Wall Of Sound/Neon Music, 2008
*****
