mi a kotta?

Titkos csók

  • mi a kotta
  • 2019. október 12.

Zene

„Holnap, akadémiai ülésünk keretében bemutatásra kerül az énekelt színpadi darab, mivel Giovanni Gual­berto [Magli] olyan ügyes volt, hogy e rövid idő alatt, mióta itt van, nemcsak hogy jól megtanulta kívülről az egész szerepét, hanem nagyon kellemesen és hatásosan is adja elő, ami miatt nagyon meg vagyok elégedve vele. És mivel a történetet ki is nyomtattuk, hogy minden nézőnek legyen egy példánya, amelyet olvashat, mialatt énekelnek, Nagyságodnak is küldök egy példányt belőle, mint ahogy postafordultával küldök más egyéb füzeteket, melyeket egy lovagi tornára adtunk ki, és amelyet talán karnevál napján fognak megvívni. Ha arrafelé is csinálnak valami hasonlót szórakoztatás céljából, kérem Nagyságodat, kegyeskedjék beszámolni róla nekem.” Így írt az öccsének Mantova trónörököse, Francesco Gonzaga (festményünkön) 1607. február 23-án, az opera műfajának legelső maradandó remekművét, Claudio Monteverdi éppen neki dedikált Orfeóját beharangozva. Ugyanő azután alig pár nappal később már újabb előadás kitűzéséről tudósította Pisában időző fivérét, Ferdinandót, újra megemlítve a Firenzéből érkezett pompás kasztráltat: „Olyan örömmel hallgatja mindenki a darabot, hogy a Herceg Úr nem elégedett meg azzal, hogy ő maga jelen volt és többször is hallotta a próbákon, hanem parancsot adott, hogy újra adják elő, és így ma megint bemutatják a város összes nemes hölgyének jelenlétében, és ez okból még mindig itt tartózkodik Giovanni Gual­berto, aki nagyon jól szerepelt, és mindenkit elkápráztatott énekével, de különösen a Hercegnét.”

A szerelméért az alvilágba leszálló ősdalnok története most a BFZ és a Müpa immár hagyományos szezonnyitó fesztiválja, az Európai hidak legfőbb attrakciója lesz. Az idén Itáliát a középpontba állító eseménysorozat két estéjén ugyanis Fischer Iván vezényletével, rendezésében – és befejezésével jut majd elénk az Orfeo, vagyis eredeti, teljes címén a La favola d’Orfeo: a címszerepben a tenor Valerio Contaldóval, Euridice, illetve a Zene allegorikus szerepében pedig Baráth Emőkével (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 18. és 20., háromnegyed nyolc).

Az előttünk álló napok, pontosabban e napok estéi már egyebekben is dús élményt kínálnak, például Eötvös Péter és a Musikfabrik Köln fellépése révén (Fesztivál Színház, szeptember 17., fél nyolc). Hiszen ezen a koncerten nem kevesebb, mint három magyarországi bemutató ígérkezik, így például és kiválólag a vezénylő Eötvös által komponált melodráma, a japán nyelvű Secret Kiss, amely Alessandro Baricco 1996-os novellája, a Selyem nyomán készült. Hasonlóan izgalmas kortárs programmal készül a Ligeti Ensemble is, így Rácz Zoltánék a többi közt előadják majd a 103 esztendőt megélt Elliott Carter utolsó befejezett alkotását is: Two Controversies and a Conversation – ez a 2012-es mini-kettősverseny címe (BMC, szeptember 16., fél nyolc). Egy nappal korábban ugyanitt egy ismerősebb, már hallott, de megunhatatlan Liszt-koncert vár reánk: az Amit a hegyen hallani és a Via crucis megszólaltatása zongorán, Klukon Edit és Ránki Dezső (négy)kezesi szerepvállalásával (BMC, szeptember 15., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.