Lemez

Tömegek elé

The Weeknd: Beauty Behind the Madness

  • Lang Ádám
  • 2015. október 24.

Zene

2011-ben, amikor megjelent a House of Balloons című lemezértékű mixtape, nem volt izgalmasabb dolog a popzenében, mint a Weeknd.

Egyik oldalról ott volt az r&b felfrissítésének igénye úgy tartalmi, mint formai szempontból: a műfaj sztereotipikus közhelyeit elvetve a fülledt bulik helyett a nihilista afterpartik és a kiábrándító másnapos reggelek kerültek a fókuszba, mindehhez pedig a kortárs elektronikából importált, finoman szétcsúszó alapok és Weeknd sebzett falzettje adta a nagyszerű formát. Valószínűleg már ez is elég lett volna, de a másik oldalról ott volt még a rejtélyes, mindenféle pletykáknak teret adó felvezető kampány is, amelyben csak hosszú hetek után derült ki, hogy egy kanadai énekes, Abel Tesfaye áll a projekt mögött.

A House of Balloonst gyors egymásutánban két másik mixtape is követte, de ezek már nem igazán tettek hozzá semmit az egészhez, ahogy a futurisztikusabb hangzás felé gyámoltalanul elmozduló, 2013-as Kiss Land sem.

Idővel aztán, ahogy egyre többen átvették ezt a hangzást, már nem is tűnt annyira eredetinek a dolog. Tesfaye valamikor ez időben találhatta ki, hogy ahelyett, hogy feledésbe merülő, egynyári kultfigura legyen, inkább rámegy a mainstream áttörésre. Ennek következménye lehetett az Ariana Grandéval közös duett és A szürke ötven árnyalatához írt száma, az Earned It, amelyek remekül kitaposták a terepet a Beauty Behind the Madness előtt. Annyira, hogy a 2015-ös évet már a lemez megjelenése előtt kipipálhatta Tesfaye a Max Martinnal felvett Can’t Feel My Face című kislemezzel: ezzel a szerelmi metaforákban megírt kokainhimnusszal nemcsak azt mutatta meg, hogyan szólna mai kontextusban Michael Jackson, hanem egy önértékében is bombaerős, rádiókompatibilis slágert tett le az asztalra.

Maga a lemez viszont nem hoz sok újat. Van még néhány jackós téma, például a Billie Jean ihletében elővezetett In the Night. Helyet kapott a már említett Earned It vonósokkal díszített balladája, valamint olyan, a korábbi anyagokat idéző számok, mint a kislemezként már megfuttatott Often és The Hills, vagy a nagyszabású ipari riffekkel indító Real Life. Ezzel együtt a lemez így is a legszórakoztatóbb Weeknd-anyag az első mixtape óta. A kollabok közül a Labrinthtel közös Losers nagyon jól sikerült, sőt meglepetésre az Ed Sheerannel közös hajnali blues is okés, a Lana Del Rey-duett azonban elhagyható lett volna a Jacko-féle Earth Song katarzisát idéző Angel szakítós zárása elől. A Kanye Westtel felvett Tell Your Friends balladába omló kinyilatkoztatása ellenben talán az életmű eddigi legjobb darabja lett. Ez a dal ráadásul egyfajta új ars poeticának is tekinthető, hiszen Weeknd a titkolózás helyett most már az egész világnak meg akarja mutatni magát. És remélhetőleg el is éri a célját, mert nagyon jó lenne, ha a jövőben a rétegzenei produkciók ilyen simán átvihetők lennének a mainstreambe, ahogy a Weeknd példája mutatja eddig.

Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”