Töredékek - Shlomo Mintz Bartók-estje (koncert)

  • - té.pé -
  • 2006. október 5.

Zene

Meglehetős csalódást okozott Shlomo Mintz és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának fellépése. Pedig első pillantásra már a műsor-összeállítás is kuriózumot ígért. Ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a bartóki életút szélső pólusaira kifeszített program elég problematikus.

Meglehetős csalódást okozott Shlomo Mintz és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának fellépése. Pedig első pillantásra már a műsor-összeállítás is kuriózumot ígért. Ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a bartóki életút szélső pólusaira kifeszített program elég problematikus. A teljesen rendben levő Két kép (Op. 10, 1910) mellett ugyanis az ifjúkorinak - rosszabb esetben elsőnek - aposztrofált Hegedűverseny (1907-1908), az épp hogy csak töredékeiben fennmaradt Brácsaverseny (1945) biztosan nem tekinthető a szerző által előadásra alkalmasnak ítélt alkotásnak. A Geyer Stefinek írt Hegedűversenyt még életében visszavonta, egyik témáját az Op. 5-ös Két portréban felhasználta, a Brácsaversenyt pedig éppen csak elkezdte.

Jó lenne azzal dicsekedni, hogy nálunk egy tiszta Bartók-műsor is telt házat hoz. Ám tartok tőle, hogy legalább annyian váltottak jegyet kizárólag a jó nevű sztár vendégművész kedvéért, mint az évfordulós szerzőért. Shlomo Mintz nem először koncertezik hazánkban, s ha a kritikák nem is emelték mindig a csillagokba, annyi kreditje bőven maradt, hogy nagy várakozással tekintsünk a versenyművek magánszólamának megformálása elé. A csalódás azonban már a Hegedűverseny első hangjainál elkezdődött, s a szünet után a Brácsaverseny utolsó hangjáig tartott. Mintz kifelé magabiztosságot sugalló bizonytalansággal, teljes kívülállóként, az ő szintjéhez mérten szokatlanul sok intonációs problémával, csúszkálással, csúnya, "harapós" frázisindítással prezentálta szólamát. Ráadást nem adott, de nem is hiányzott.

Miután a Két kép első tételében ("Virágzás") számos kidolgozott zenekari állás, szép fafúvós szólók is voltak, reménykedhettünk, hogy a Mandarin-szvit javít majd valamennyit az est negatívba hajló mérlegén. Hamar kiderült azonban, hogy Fischer Ádám és zenekara a muzsika nyersesége helyett az erőszakot, erotikája helyett az érdektelenséget, a feszültség helyett csupán a tempók hajszolását, a hangerő értelmetlen fokozását kívánta megmutatni. Az értelmezésen akár még vitatkozni is lehetne, azonban a megvalósítás sikertelensége, a túlhajtott, darabjaira eső "Hajsza", a pontatlan vonósok, a rossz napot kifogott rézfúvók vitaképtelenné tették a produkciót.

Művészetek Palotája, szeptember 26.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.