Meglehetős csalódást okozott Shlomo Mintz és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának fellépése. Pedig első pillantásra már a műsor-összeállítás is kuriózumot ígért. Ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a bartóki életút szélső pólusaira kifeszített program elég problematikus. A teljesen rendben levő Két kép (Op. 10, 1910) mellett ugyanis az ifjúkorinak - rosszabb esetben elsőnek - aposztrofált Hegedűverseny (1907-1908), az épp hogy csak töredékeiben fennmaradt Brácsaverseny (1945) biztosan nem tekinthető a szerző által előadásra alkalmasnak ítélt alkotásnak. A Geyer Stefinek írt Hegedűversenyt még életében visszavonta, egyik témáját az Op. 5-ös Két portréban felhasználta, a Brácsaversenyt pedig éppen csak elkezdte.
Jó lenne azzal dicsekedni, hogy nálunk egy tiszta Bartók-műsor is telt házat hoz. Ám tartok tőle, hogy legalább annyian váltottak jegyet kizárólag a jó nevű sztár vendégművész kedvéért, mint az évfordulós szerzőért. Shlomo Mintz nem először koncertezik hazánkban, s ha a kritikák nem is emelték mindig a csillagokba, annyi kreditje bőven maradt, hogy nagy várakozással tekintsünk a versenyművek magánszólamának megformálása elé. A csalódás azonban már a Hegedűverseny első hangjainál elkezdődött, s a szünet után a Brácsaverseny utolsó hangjáig tartott. Mintz kifelé magabiztosságot sugalló bizonytalansággal, teljes kívülállóként, az ő szintjéhez mérten szokatlanul sok intonációs problémával, csúszkálással, csúnya, "harapós" frázisindítással prezentálta szólamát. Ráadást nem adott, de nem is hiányzott.
Miután a Két kép első tételében ("Virágzás") számos kidolgozott zenekari állás, szép fafúvós szólók is voltak, reménykedhettünk, hogy a Mandarin-szvit javít majd valamennyit az est negatívba hajló mérlegén. Hamar kiderült azonban, hogy Fischer Ádám és zenekara a muzsika nyersesége helyett az erőszakot, erotikája helyett az érdektelenséget, a feszültség helyett csupán a tempók hajszolását, a hangerő értelmetlen fokozását kívánta megmutatni. Az értelmezésen akár még vitatkozni is lehetne, azonban a megvalósítás sikertelensége, a túlhajtott, darabjaira eső "Hajsza", a pontatlan vonósok, a rossz napot kifogott rézfúvók vitaképtelenné tették a produkciót.
Művészetek Palotája, szeptember 26.
