Túlélőshow - Morcheeba: The Antidote

Zene

1996-ban, amikor napvilágot látott a Morcheeba Who Can You Trust? című albuma, már túl voltunk a triphop első hullámán.

1996-ban, amikor napvilágot látott a Morcheeba Who Can You Trust? című albuma, már túl voltunk a triphop első hullámán. Tricky és a Massive Attack kipipálva, s úgy egyáltalán, már nem nagyon akadt olyan fáradt-lebegős hiphopütem, ami igazán felkavart volna.

Ezzel a londoni trióval azonban kezdhettük a "hisztit" elölről. Hogy mi okunk volt rá, arról most ne nyissunk kimerítő vitát, de bizonyára alapos: tele finom melódiákkal, s azzal a gyöngéd melegséggel, ami Skye Edwards énekesnőből dőlt. Gondolom, az sem lehetett mindegy, hogy a zenéket szerző Godfrey testvérpár más-más iskolát végzett: Paul az elektronika és a hiphop, Ross a country, a blues és a folk felől érkezett; továbbá mindhárman odavoltak a soulért. Tessenek ezt összeadni, s nagyjából megvagyunk. (Még az amcsik is ráharaptak rögtön: David Byrne rögvest rájuk bízott hat számot az eljövendő Feelings albumán.)

Ami a továbbiakat illeti, az kissé árnyaltabb problémakör. Mert bár jöttek a lemezek, kétévenként, rendesen, a Morcheeba-hívek nem mindig méltányolták, hogy mást kapnak, mint amire beálltak: míg a triphop megfogyatkozni látszott, esetenként hol a pop, hol a folk, hol a funky tengett túl. Különösen a diszkós-funkys Fragments Of Freedom tűnt bukónak, s bár a 2002-es Charango újra megkapaszkodott a listákon, valami kifulladásféle érződött a zenekaron. (Akik látták, ezt tartották róla utoljára a Szigeten is.)

Ilyenkor szokott megjelenni egy válogatáslemez - s nem is késlekedett: az volt a címe, hogy Parts of the Process. Aztán tessék, Skye Edwards kivált a zenekarból. Hogy teljesen paff legyen nekünk...

És akkor beszállt a helyére egy másik hölgy, Daisey Martey.

Hogy ő jobb-e vagy rosszabb, mint Skye, abba ne menjünk bele, mert az nem vezet sehova. Úgy mondanám inkább: más, mint ahogy jócskán más az új Morcheeba-album is. Abban persze, amilyen csínján bánik az elektronikával, il-letve ahogyan rákapott a masszív akusztikára, abban nyomon követhető a konzekvencia, továbbá a popos-soulos felhangok is visszaköszönnek, de azért mégiscsak: mintha új életet kezdett volna a zenekar.

Tudják, hova köthető egy kicsit? Emlékeznek Julie Driscollra? Vagy a Jefferson Airplane-re? Én legalábbis úgy hallom: ezt az anyagot most abból a békebeli, hippis folkból-rockból-pszichedéliából gyúrták az urak. Így ötven felé persze sok mindent hallhat az ember, de ez legyen az én "bajom". Hiszen a The Antidote amúgy mentes a látványos retrótól, naprakész tánczenének ugyancsak oké. Legalább négycsillagos portéka, ha nem is eget verő.

Echo/CLS Records, 2005

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.