„Vala Miklós Lőrinc – vagy Cola Rienzi, / Amint az olasz név magyarul jelenti, / Tavaly egész Róma kegyeltje, tribúnja: / Most a hegyek, erdők vadonait bujja. / Róma szabadságát lobogóra tűzte, / Népét fölemelte, zsarnokit elűzte: / Most számkivetésben, sujtva nehéz váddal / Bujdosik – épen a római nép által. // Halál, ha kezet rá tehet a lakosság; / Halál, ha a pápa – vagy sanyarú fogság.” A Toldi szerelme Kilencedik énekében így jut a magyar olvasó elé, remélhetőleg még valamikor a középiskolai tanulmányok időszakában, a középkori itáliai történelem különleges alakja, Cola di Rienzo. A római néptribun Arany János művében aztán ekképp mesél életéről a mi Nagy Lajos királyunknak: „Beszéle római régi dicsőségről, / Mai gyávaságról s eladó hűségről; / Cáto akart lenni, igaz erkölcsbíró: / De a mai népnek nem egyéb kell – Néró.”
Ez az alacsony sorból magasba emelkedő, majd aztán a mélybe aláhulló történeti perszóna – az angol Edward Bulwer-Lytton regényének közbejöttével – a fiatal Richard Wagner fantáziáját is megmozgatta. Így született meg a Rienzi, a szerző ötfelvonásos, tragikus nagyoperája. A wagneri életműnek ez a korai, sokféle hatást tükröző, de mégis eredeti darabja immár a Budapesti Wagner-napok mind teljesebbé váló repertoárjára is felkerül: koncertszerű formában, Robert Dean Smith címszereplésével és Sebastian Weigle vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, június 19., négy óra).
Ezekben a napokban fent Borsodban már nagyban zajlik a Miskolci Operafesztivál, amelynek programja – például Voltaire és Leonard Bernstein közös Candide-ja mellett – ugyancsak elénk fog hozni egy római hőst: Caius Mucius Scaevolát. A korai római köztársaság ifjú hérosza 2,5 ezer éve zsarnokölő kívánt lenni, ám Porsenna etruszk király helyett csupán annak írnokát döfhette le, hogy aztán fogságba esve rettentse el végképp Rómától a várost ostromló idegen uralkodót. „»Nos hát, lásd meg – mondta Mucius –, mily silány dolog a test azok szemében, akik nagy dicsőségre tartanak igényt«, és jobbját beletartja az áldozat számára meggyújtott tűzbe. És mintha semmit sem érezne, elégeti a kezét.” A Livius által örök időkre felmagasztalt szabadságszerető római patrióta (képét a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből mutatjuk) most a tavalyi operakomponáló pályázaton diadalmaskodó Mátyássy Szabolcs dalműve, a Scaevola címszereplőjeként vonul be Miskolcra: Rost Andrea fellépői közreműködésével, Sándor Szabolcs vezényletével és Almási-Tóth András rendezésében (Miskolci Nemzeti Színház, június 21., hét óra).
Végezetül, elvégre nyár volna, következzen egy szabadtéri koncert a Belvárosból! Keller András zenekara, a Concerto Budapest idén is hagyományos nyári játszóhelyén, a Pesti Vármegyeháza díszudvarán muzsikál majd, s a háromrészes koncertsorozat első estéje éppen most válik esedékessé (június 22., nyolc óra). Két Beethoven-kompozíciót hallunk majd ezen az estén: a B-dúr zongoraversenyt a fiatal Berecz Mihály szólójával, valamint a VI. (Pastorale) szimfóniát – dús program egy csillagfényes nyári estére.
