Magyar Narancs: Rengeteg fesztiválon játszik. Jelenthet-e még izgalmat egy olyan esemény, amilyen a Veszprém Jazz Fesztivál?
Erik Truffaz: Ez a fellépés több szempontból is inspirál. Kamaszkoromban rengeteg magyar zenét hallgattam: a hetvenes években a Kolinda sokat szerepelt Franciaországban, én pedig rongyosra hallgattam a lemezüket. Ám ha klasszikusokat kell említenem, akkor mindig elmondom, hogy Bartók Béla és Ligeti György zenéje mindenekfelett áll számomra. De a Balaton környéke is közel áll a szívemhez, ahogy Budapest is. Évekig volt egy magyar szerelmem, úgyhogy elég jól ismerem a várost.
MN: Több évtizedes tapasztalattal, világjáró muzsikusként érzékel-e különbséget egyes országok között a jazz iránti fogékonyság terén?
ET: Ilyen szempontrendszer nem létezik számomra. A lehető legtisztességesebben akarok játszani, és a képességeim legjavát nyújtani. Sokfelé játszottam magyar zenészekkel is, például most nyáron Vázsonyi János szaxofonossal, de arra is volt lehetőségem, hogy workshopot tartsak fiatal fúvósoknak. Magyarországon gyakran a népzenészekkel keresem a kapcsolódást, élvezetes a számomra, ahogyan harmonizálják a hangokat. De már Harcsa Veronikával is készítettem egy népzenei felvételt. Veronikával kölcsönösen lépünk fel egymás koncertjein: ő a kvartettemmel lépett fel a BMC-ben, én pedig többször is a Bin-Jip koncertjein.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
