„A gitár a bővérű, 19. századi spanyol miniatúrákból ismert hangszer, ezek nagyon édes, nagyon jó darabok, de valahogy Trump és a Brexit korában, meg a nacionalista politika idején nem tűnik helyénvalónak, hogy ezeket játsszam, miközben bólogatok, hogy mennyire kifejezem magam. Amikor az emberek eljönnek egy koncertre, és megkérdezik, miért nem játszom valamit Albéniztől, annyit mondok: ez most nem passzol.”
Kevés olyan előadó van a komolyabb műfajban, akire azt mondja a hallgató, ki kéne találni; az 1992-es születésű, skót és japán felmenőkkel dicsekvő Sean Shibe azonban ilyen: „mesteri muzikalitás”, és hasonló jelzőkkel halmozzák el, azonban ez nem mond semmit. Az viszont már igen, hogy Moondogot, De Fallát meg ötszáz éves skót lantműveket egyaránt szívesen játszik, olykor pedig még az elektromos gitárt és az erősítőt is előveszi hozzájuk. Míg más előadók szent magabiztossággal vigyáznak a műfaji hűségre, neki ilyesmi nem jut eszébe: igaz, az sem, hogy csak úgy, önmagáért, vagányságból kutyuljon. Jön a Müpába, hallani kell (Fesztivál Színház, november 10., nyolc óra).
Közben középkori szerzők és a kortárs Tornyai Péter műveiből játszik az alkalmanként összekürtölt Trio Passacaglia. Mondjuk rézfúvós nincs köztük, csak Rajk Judit és Kéringer László énekesek Zétényi Tamás csellistával (Zeneakadémia, november 10., hét óra). Aki pedig klasszikusabb repertoárra kíváncsi, hallgassa meg Pusker Júliát: a fiatal hegedűművész személyében sok év után magyar előadó szerepel a Rising Stars programban. Zongorista partnerével, Christia Hudziy-jal Ysaÿe, Debussy és Bartók műveiből játszanak (Müpa, Fesztivál Színház, november 11., nyolc óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
