Ünnepi hangszennyezés: miért lehetnek őrjítőek a karácsonyi zenék?

Tanulmányok is bizonyítják, hogy a karácsonyi zenék stresszt okoznak. De mi is velük a probléma, és egyáltalán: milyen dalokról van szó? 

 

Jó pár éve egy francia áruház dolgozói december közepén sztrájkba kezdtek, mert nem bírták elviselni, hogy minden nap, reggeltől estig karácsonyi zenét kell hallgatniuk. Franciaországban „nemzeti sport” a sztrájk, így nem csoda, ha az ilyen témájú végtelen számú tudósítás maga alá temeti a régebbi híreket.

Találtam továbbá egy 2017-es írást az Inc.com oldalon Melody Wilding performance coach – ezt, attól tartok, ma már magyarul is így mondjuk – a New York-i Hunter College emberi viselkedéstan professzora tollából. A cikk címe így szól: A neurológia szerint az ünnepi zene mentálisan kimerítő, amihez az alcím hozzáteszi: Tanulmányok bizonyítják, hogy a stressz és a karácsonyi dalok nem mennek együtt. A Business Insider által átvett cikk a magyar online sajtóban is felütötte a fejét, és a manapság népszerű üzleti-laza stílusban fordítva így olvashattuk viszont: „mindez azért van, mert az agyad egyszerűen túltelített lesz, és negatív válaszokkal reagál a túltolt karácsonyi zenékre”.

A túltolás problémája nem állna fent, ha az emberiségnek olyan szezonális zenei repertoár állna rendelkezésére, melynek minden dallama egyforma hatékonysággal indítja be az ünnepi készülődéshez szükséges pavlovi reflexeket.

A sütés-főzés-takarítás-ajándékvásárlás tevékenységsort inspiráló nóták száma azonban limitált.

A magyar kultúrkörben legalább egy versszakkal mindenki ismeri, énekli a következőket: Mennyből az angyal, Kiskarácsony, Nagykarácsony, esetleg Ó, gyönyörűszép, titokzatos éj. Soha meg nem kopó népszerűségnek örvend a Csendes éj, amely azonban már osztrák eredetű, és Stille Nacht címmel Franz Xaver Gruber (1787-1863) orgonista, karnagy komponálta 1818-ban. A világ nagy részén Silent night-ként ismert dallam Gruber eredeti verziójában egyébként csöppet különbözött ma ismert formájától. Az ilyen átalakulás, itt a záró ütemek változása, mondhatni természetes része annak a folyamatnak, amikor egy eredetileg műzenei melódia „a nép ajkán” kel önálló életre.

Ausztria földrajzi és kulturális közelségének köszönhetjük az O, Tannenbaum-ot is, amelynek magyar szövege énekelve, valljuk be, csak apró, zeneileg érzékeny csalásokkal él meg. Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő,/ De jó hogy mindig zöldellsz!/ Nem foghat rajta nyár, se tél,/ Színt nem cserél a tűlevél. Mert nálunk, ugye fenyő van és nem fenyő, még ha a tűleveles sor ötletessége kárpótol is némileg ezért. Dalszöveget más nyelvből átültetni mindig kompromisszumokkal jár, még akkora költők számára is, mint a fenti versszakot jegyző Fodor Ákos (1945-2015). A Kádár-kor vallástalanított Karácsonyainak dallamvilága szigorúan „családban marad” alapon bővülhetett további egyházi: Dicsőség mennyben az Istennek, és betlehemes: Pásztorok, pásztorok örvendezve, Pásztorok, keljünk fel!, vagy éppen népzenei eredetű énekekkel: A kis Jézus megszületett. Apai nagyszüleimnél tartott nagycsaládi Karácsonyokon a felsorolt dalok mindegyike közös éneklés tárgya volt.

Evezzünk most nemzetközi vizekre, mégpedig az Ah! vous dirai-je, maman (Ó, anyám, elmondanám) kezdetű énekkel. Az eredetileg francia pásztordal magyar szövegét Rossa Ernő (1909-1972) dalszövegíró, karnagy, zeneszerző írta, aki többek között a Munkásőrindulót is jegyzi. Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! – énekeljük az 50-es évek óta itthon, míg a legelterjedtebb angol nyelvű változat így hangzik: Twinkle, twinkle, little star, how I wonder what you are!, és amely verzióban sem a Szent Miklós-pótló Дед Мороз (Gyed Maróz), sem pedig egyéb téli ünnepkörhöz tartozó referencia nem szerepel, bár gyanús, mégiscsak a Három Királyokat vezérlő betlehemi csillagról lehet szó.

Ha a Twinkle, twinkle-t nem is, de a Jingle Bells-t, a Joy to the World-öt, a Deck the Halls-t, az Adeste fideles-, vagy a Winter Wonderland dallamát mindig megtaláljuk a Disney-kultúrán edzett fogyasztói közönségnek szánt egyvelegekben, a világhíres pop-, rock-, jazz-, vagy klasszikus-zenei sztárok év végi albumain. Amerikai karmesteri működésem kezdetén hamar megismerkedtem a Christmas Medley műfajával, amely nem más, mint népszerű dalok okosan összefűzött zenekari letétje, és amely nagy számban úgynevezett sing-along-ra is alkalmas. Utóbbi esetén a közönség, mintegy élő szimfonikus karaoke-kísérettel, a zenekarral együtt énekelheti kedvenceit. Az áruházak eladóit, és vásárlóit őrületbe kergető karácsonyi slágerválogatás is legtöbbször ilyen medley, igaz ott, a sztrájkhangulat fokozódását is elkerülendő, a hangos éneklés ellenjavallt.

Van két kommersz karácsonyi dallam, amelyek zenei együgyűségük folytán engem személyesen is az őrületbe tudnak kergetni: a Carol of the Bells és a Little Drummer Boy (Carol of the Drum).

Előbbi egy ukrán népi dallam amerikanizált verziója, utóbbit Katherine Kennicott Davis (1892-1980) tanár, zongorista-zeneszerző komponálta 1941-ben. Az igazság az, hogy minden sláger-gyanús dallam alapvető tulajdonságai közé tartozik az egyszerűség és a repetíció, ám én valahogy pont ennél a kettőnél érzem úgy, hogy ami sok, az sok. Az önmagukban is ismétlődő, csupaszon-egyszerű melódiák egyrészt remek alapanyagai a variálásnak – ezért is léteznek megszámlálhatatlan feldolgozásban – másrészt háttérzeneként, megállás nélkül hallgatva valóban lehetetlen tőlük menekülni.

Az Országos Településrendezési és Építési Követelmények költői címet viselő, 253/1997. (XII. 20.) számú kormányrendelet meghatározása szerint fényszennyezésnek hívják azt a jelenséget, amikor „olyan mesterséges zavaró fény, ami a horizont fölé, vagy nem kizárólag megvilágítandó felületre és annak irányába, illetve nem a megfelelő időszakban világít, ezzel káprázást, az égbolt mesterséges fénylését vagy káros élettani és környezeti hatást okoz, beleértve az élővilágra gyakorolt negatív hatásokat is.”

Úgynevezett zajszennyezés esetén az ide vonatkozó, 284/2007. (X. 29.) rendelet hatálya azokra a tevékenységekre, létesítményekre terjed ki, amelyek környezeti zajt, illetve rezgést okoznak vagy okozhatnak. A „gazdasági területek zajtól nem védendő részén nappal 55 dB, éjjel 45dB” engedélyezett.

Semmi és senki nem véd minket azonban a hallást károsító határérték alatti erősségű, limitált alapanyagú zene okozta stressztől,

amely a fényszennyezéshez hasonlóan mostanra civilizált környezetünk természetesnek elfogadott részévé lett. Én személy szerint egész évben boldogabb és kiegyensúlyozottabb lennék, ha a normává vált folyamatos hangháttér — lift-, és lounge-zene, várótermi és éttermi internet-rádióból áradó dallamok — helyett sokkal több közös térben lenne csönd. Az ünnepi időszakot illetően pedig nem tanácsolhatok mást, mint hogy otthon, amennyit csak lehet énekeljünk közösen, míg a a hangszennyezett tereket, ahogy azt a bejglivel is minden évben megpróbáljuk, élvezzük mértékkel. 

A szerző karmester, tárcasorozata Zene hetilapra címmel fut a Magyar Narancsban. Karácsonyi dupla számunkban a klasszikus zene kínai térhódításáról írt remek esszét.