Utánunk dobták a sárgát - David Silverman: A Simpson család (film)

  • - bb -
  • 2007. augusztus 30.

Zene

Találós kérdés. Mi az: csámcsog, böfög, belefújja az orrát a tiszta törülközőbe, gülüszemű és sárga?

Találós kérdés. Mi az: csámcsog, böfög, belefújja az orrát a tiszta törülközőbe, gülüszemű és sárga? Ha a válasz Homer Simpson, az olvasó beletrafált - vagy mert rajongó, vagy mert látott a sorozatból legalább egy részt. Homer bele is mondja az arcunkba rögtön az elején: nem hiszi el, hogy pénzt adtunk a mozijegyért, mikor a tévében ingyen is nézhettük volna. Mindennek folyománya a sárga családfő szerint, hogy a vetítőteremben mindenki lúzer. A főszereplő figyelmeztetése ellenére mégsem érdemes azonnal elhagyni a mozit, egyrészt, mert már úgyis buktuk a jegy árát, másrészt ez után egy olyan nyitó jelenet következik, amin tényleg lehet kacarászni: a Green Day (bizonyos értelemben zöldszervezet) prezentál koncertet Springfield akkumulátorsavval és ipari hulladékkal szétmérgezett tavacskája közepén, majd némi zúzás után megmutatná "zöld" arcát, de a bolygóféltés csak Bonónak és Stingnek áll jól.

Bár még nem került bele a víznek aligha nevezhető löttybe a globális katasztrófával fenyegető disznódefekátum (lehet találgatni, kinek a közreműködése kell ehhez), a gusztustalan posvány így is elnyeli a zenekart, a színpad úgy süllyed el, mint a Titanic. Kár, hogy az erős felütés után a film is lassan, de biztosan halad a mély unalom felé, ezért a közepe felé már kezdhetjük komolyan venni Homer fent idézett szavait.

A probléma gyökere nyilvánvaló: az egy dekádot megért sorozatok esetében szinte kötelező összehozni egy egész estés "extended" verziót. A Simpson család múltja pedig több mint 18 éves, s e tény túl magasra tette a lécet a forgatókönyvíróknak. Az animátoroknak nem, hiszen a film büszkén hirdeti kétdimenziós randaságát (sőt, a rendező a projektért felrúgta pixaros állását is).

A kiotói szerződés alá nem írása óta felerősödött a kollektív lelkiismeret-furdalás, tucatszám készülnek a magukat rettenetesen komolyan vevő amerikai ökokatasztrófa-filmek, a globális felmelegedés pedig lassacskán kötőszóvá válik értelmiségi körök szimpla kocsmai diskurzusaiban is. A Simpson-film épp ezt hivatott karikírozni, mégis olyan, mintha a politikai korrektségéről híres Lisa iskolai dolgozata lenne a szkript. Nem mintha nem kapna egy-két övön alulit az amerikai kormány, hiszen már az is morbid gondolat, hogy Schwarzenegger elnök (sic!) ujja remeg a nagy piros gomb fölött, aki szerepe szerint Bushhoz hasonlóan nem szereti törvényjavaslatok olvasgatásával fecsérelni idejét.

Mégis úgy érezzük: ha már társadalomkritika, ostobaságban a Beavis&Butthead, brutalitásban és aberráltságban pedig a South Park megelőzte a klasszikus elődöt, talán az alkotók nem merték megkockáztatni, hogy a cenzorok a 13-as számnál nagyobbat írjanak a sárga karikába.

Forgalmazza az InterCom

Neked ajánljuk

A világképlet nyomában

  • Kovács Róbert

Az Ásatás legújabb részében megnézzük, hogy vélekedtünk 2000-ben A tér és az idő természetéről