Lemez

Útközben

Bonobo: Migration

  • - minek -
  • 2017. március 9.

Zene

Bár kétségtelenül korunk egyik legnépszerűbb, világszerte elismert elektronikus tánczenei szerzőjéről, előadójáról beszélünk, a brit Simon Green munkássága rendre megosztja a kritikusokat (ami cseppet sem csorbítja népszerűségét).

Szemére vetik, hogy korai lemezei óta önmagát ismétli, illetve – az előbbinek ellentmondva – azzal is vádolják, hogy a futó trendekhez kapcsolódva, mások zenei leleményeit kreatívan hasznosítva revitalizálja saját életművét. De mindezt úgy is le lehet fordítani, hogy az ítélet immár Green javára szól; kivételes következetességgel építi saját zenei világát az ezredforduló óta, s közben egy percre sem veszíti el zenei újdonságok iránti érzékenységét, és mindent úgy szervesít saját univerzumába, hogy az jól felismerhetően, Bonobo-stílben szólaljon meg.

Az új album (Migration) jó példa erre: születését a világban szétszóródott, ám egy haláleset miatt összegyűlő családjának sorsa ihlette, kompozícióit az éveken át, főleg dj-ként turnézó alkotó tapasztalatai formálták. Mindenekelőtt az élő hangszerek megszólaltatására épülő akusztikus vagy félig akusztikus, az organikusság látszatát keltő Bonobo-hangzás sugárzik minden, amúgy elektronikusan jól kifundált ütemből. (És valóban remek zenészek játszották fel a számokat!) Az eszköztár másik nélkülözhetetlen fogása, az emberi hang kreatív használata sem hiányzik a menüből: Michael Milosh és a Rhye duó, Nick Murphy vagy Nicole Miglis korántsem tolakodó módon teszik hozzá a magukét a helyenként dal formájú Bonobo-szerzeményekhez. Green a lemez megjelenése környékén tett nyilatkozataiban is megerősítette, hogy igyekezett minél gazdagabb nyersanyagból dolgozni, s ez néha tetten is érhető: például a szinte népballadaszerű Grains pentaton dallamában vagy a Bambro Koyo Ganda afro/house mixtúrájában. Azért meg kell je­gyezzük, a Migration legfeljebb annyira sokszínű, amennyire napjaink klubkultúrája amúgy is nyitott a beépülő és így a kánon részévé váló egzotikumokra. Amúgy egy 4/4-es lüktetést a lassabb, poroszkáló számokkal (mint a klasszikus, szinte oldschool ninjás Figures) váltogató, jól szerkesztett, könnyen befogadható, kissé melankolikus-borongós, de szerethető lemez született Green keze alatt. Habár kétségtelen, hogy a következő években sem az ő szerzeményei fogják forradalmasítani az elektronikus tánczenét.

Ninja Tune/Neon Music, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.