Lemez

Útközben

Bonobo: Migration

  • - minek -
  • 2017. március 9.

Zene

Bár kétségtelenül korunk egyik legnépszerűbb, világszerte elismert elektronikus tánczenei szerzőjéről, előadójáról beszélünk, a brit Simon Green munkássága rendre megosztja a kritikusokat (ami cseppet sem csorbítja népszerűségét).

Szemére vetik, hogy korai lemezei óta önmagát ismétli, illetve – az előbbinek ellentmondva – azzal is vádolják, hogy a futó trendekhez kapcsolódva, mások zenei leleményeit kreatívan hasznosítva revitalizálja saját életművét. De mindezt úgy is le lehet fordítani, hogy az ítélet immár Green javára szól; kivételes következetességgel építi saját zenei világát az ezredforduló óta, s közben egy percre sem veszíti el zenei újdonságok iránti érzékenységét, és mindent úgy szervesít saját univerzumába, hogy az jól felismerhetően, Bonobo-stílben szólaljon meg.

Az új album (Migration) jó példa erre: születését a világban szétszóródott, ám egy haláleset miatt összegyűlő családjának sorsa ihlette, kompozícióit az éveken át, főleg dj-ként turnézó alkotó tapasztalatai formálták. Mindenekelőtt az élő hangszerek megszólaltatására épülő akusztikus vagy félig akusztikus, az organikusság látszatát keltő Bonobo-hangzás sugárzik minden, amúgy elektronikusan jól kifundált ütemből. (És valóban remek zenészek játszották fel a számokat!) Az eszköztár másik nélkülözhetetlen fogása, az emberi hang kreatív használata sem hiányzik a menüből: Michael Milosh és a Rhye duó, Nick Murphy vagy Nicole Miglis korántsem tolakodó módon teszik hozzá a magukét a helyenként dal formájú Bonobo-szerzeményekhez. Green a lemez megjelenése környékén tett nyilatkozataiban is megerősítette, hogy igyekezett minél gazdagabb nyersanyagból dolgozni, s ez néha tetten is érhető: például a szinte népballadaszerű Grains pentaton dallamában vagy a Bambro Koyo Ganda afro/house mixtúrájában. Azért meg kell je­gyezzük, a Migration legfeljebb annyira sokszínű, amennyire napjaink klubkultúrája amúgy is nyitott a beépülő és így a kánon részévé váló egzotikumokra. Amúgy egy 4/4-es lüktetést a lassabb, poroszkáló számokkal (mint a klasszikus, szinte oldschool ninjás Figures) váltogató, jól szerkesztett, könnyen befogadható, kissé melankolikus-borongós, de szerethető lemez született Green keze alatt. Habár kétségtelen, hogy a következő években sem az ő szerzeményei fogják forradalmasítani az elektronikus tánczenét.

Ninja Tune/Neon Music, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.