Lemez

UXO: UXO

  • - greff -
  • 2016. március 18.

Zene

Vannak zenék, amelyeket képtelenség módosítani anélkül, hogy el ne vesszen a létüket igazoló esszencia. Chris Spencer, az Unsane énekes-gitárosa sokat tudna mesélni erről: ő már több mint huszonöt éve csak a legapróbb korrigálásokat hajlandó elvégezni a zenekara hangzásán, és nehéz volna azt állítani, hogy nincsen ebben tökéletesen igaza, hiszen az Unsane csupán egyféleképpen tud a világ leg­ádázabb noise-rock zenekara lenni, a kísérletezés, a színesítés pedig csak csorbítaná a zenekar nyilvánvaló egyediségét. Az érem másik oldala viszont az, hogy így persze könnyen kiismerhetővé válik a zenei világ, és két-három album után már nem nagyon marad hátra más, mint (olyik esetben persze, mint az Unsanében is, minőségi) önismétlés. Ennek legalább részleges kivédésére helyes metódusnak tűnt Spencer számára, hogy elindítson egy új zenekart, amelyet nem egyedül irányít, és amelyet kevésbé köt a múlt. A UXO-ban az amerikai noise másik kulcszenekarából, a hisztérikusabb Today Is The Dayből ismerhető Steve Austin a társa, és bár a papírforma az lenne, hogy tizenöt másodperc alatt elkergetik egymást az akut agyi érkatasztrófáig, a zenekar ezen az első lemezén meglepő, már-már érettnek mondható átgondoltságról tesz tanúbizonyságot. A dalok persze így is csordultig vannak fáradhatatlanul pumpáló gitárokkal és mindenféle zörejjel-zajjal, de a tempókban a kimértség, az énekben az offenzív bömbölés helyett a kiábrándult kiabálás, a hangulatban pedig főleg a férfias, rezignált búbánat a meghatározó. Egy veterántalálkozó zenéje ez, de méltóságteljes, tiszteletet parancsoló eseményé.

Reptilian, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.