Lemez

UXO: UXO

  • - greff -
  • 2016. március 18.

Zene

Vannak zenék, amelyeket képtelenség módosítani anélkül, hogy el ne vesszen a létüket igazoló esszencia. Chris Spencer, az Unsane énekes-gitárosa sokat tudna mesélni erről: ő már több mint huszonöt éve csak a legapróbb korrigálásokat hajlandó elvégezni a zenekara hangzásán, és nehéz volna azt állítani, hogy nincsen ebben tökéletesen igaza, hiszen az Unsane csupán egyféleképpen tud a világ leg­ádázabb noise-rock zenekara lenni, a kísérletezés, a színesítés pedig csak csorbítaná a zenekar nyilvánvaló egyediségét. Az érem másik oldala viszont az, hogy így persze könnyen kiismerhetővé válik a zenei világ, és két-három album után már nem nagyon marad hátra más, mint (olyik esetben persze, mint az Unsanében is, minőségi) önismétlés. Ennek legalább részleges kivédésére helyes metódusnak tűnt Spencer számára, hogy elindítson egy új zenekart, amelyet nem egyedül irányít, és amelyet kevésbé köt a múlt. A UXO-ban az amerikai noise másik kulcszenekarából, a hisztérikusabb Today Is The Dayből ismerhető Steve Austin a társa, és bár a papírforma az lenne, hogy tizenöt másodperc alatt elkergetik egymást az akut agyi érkatasztrófáig, a zenekar ezen az első lemezén meglepő, már-már érettnek mondható átgondoltságról tesz tanúbizonyságot. A dalok persze így is csordultig vannak fáradhatatlanul pumpáló gitárokkal és mindenféle zörejjel-zajjal, de a tempókban a kimértség, az énekben az offenzív bömbölés helyett a kiábrándult kiabálás, a hangulatban pedig főleg a férfias, rezignált búbánat a meghatározó. Egy veterántalálkozó zenéje ez, de méltóságteljes, tiszteletet parancsoló eseményé.

Reptilian, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.