„Francine szőke volt, szőke és vidám, ami nem közönséges dolog. Huszadik évéig nem ismerte a szerelmet, de valami bizonytalan előérzet, amely közeli halálát éreztette vele, azt tanácsolta neki, hogy ne késsék tovább, ha meg akarja ismerni. Találkozott Jacques-kal és szerette. A viszonyuk hat hónapig tartott. Egymáséi lettek tavasszal, elváltak ősszel. Francine mellbeteg volt; tudta és barátja, Jacques is tudta; két héttel azután, hogy összeadta magát a fiatal leánnyal, megtudta egy barátjától, aki orvos volt.
– Elköltözik a sárga levelekkel, szólt az orvos.
Francine meghallotta ezt a nyilatkozatot és észrevette, hogy mennyire kétségbe ejti barátját.
– Mit nekünk a sárga levelek, szólt mosolyba tükröztetve egész szerelmét; mit nekünk az ősz, most nyár van és a levelek zöldek; használjuk ki az időt, barátom…” Ha ez az édesbús történet ismerősnek tűnne Giacomo Puccini Bohéméletéből, az korántsem a véletlen műve, elvégre az idézet Henry Murger alapművéből való: a fázós kezeivel karmantyúra vágyakozó Francine az operában szépen beleolvadt Mimi alakjába. A meghatódást több mint egy évszázada szavatoló Puccini-mű péntektől új rendezésben lesz látható az Erkelben: az 1937 óta futó klasszikus, Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv nevei által hitelesített produkció mellé ekkor ugyanis Damiano Michieletto Salzburgból ismerős színrevitele is odakerül majd a repertoárra (február 19., hét óra). A karmester Kovács János, Mimi pedig a szép Sáfár Orsolya lesz.
A héten tovább zajlik majd a kilencvenesztendős Kurtág György köszöntése. Csütörtök este például a Kocsis Zoli kottásfüzete című program várja az ünneplő közönséget: az időközben élő klasszikussá cseperedett zongorista-karmesterrel, valamint beszélgetőtársával, Wilheim Andrással (BMC, február 18., fél nyolc). Az ünnepségsorozat e heti másik legendás zongoristája Pierre-Laurent Aimard lesz, aki pénteken a Concerto Budapest, a vezénylő Keller András, továbbá az elektronikáért felelős ifjabb Kurtág György társaságában lép majd a Zeneakadémia pódiumára (február 19., fél nyolc).
Természetesen más vendégeket is üdvözölhetünk még az elkövetkező napokban, így mindjárt pénteken magát az orgona Koopmanját: Ton Koopmant, aki Bach, Buxtehude és egy harmadik B betűs komponista, a világtalan Pablo Bruna műveit játssza majd (Nemzeti Hangversenyterem, február 19., fél nyolc). Jönnek aztán a bécsi énekes fiúk, vagyis a Wiener Sängerknaben dalosai, hogy eladják Bella Italia fantáziacímű népszerű összeállításukat (Zeneakadémia, február 21., öt óra). De aki a legfontosabb: a Les Musiciens du Louvre együttesével Pestre látogat a nagyszerű, sőt elragadó svéd mezzoszoprán, Anne Sofie von Otter (Zeneakadémia, február 24., fél nyolc). A két barokk barát, Händel és Telemann vokális és hangszeres művei sorjáznak majd a programon, s amíg a Bohéméletben egy zajos papagáj megmérgezéséről esik szó, addig e koncerten egy művészileg képzett hamburgi kanárit fog elbúcsúztatni a jajongó Otter asszony, hiszen elénekli majd Telemann nevezetes Kanári-kantátáját is.
