DVD

Lehár: A víg özvegy

Zene

Hogyan játsszunk operettet? – erre a fontos, igen kényes, bár talán nem mindenkit foglalkoztató kérdésre a New York-i Metropolitan Operában a következő választ adják: gazdagon, nagystílűen, franciásnak szánt, de azért markánsan amerikaias könnyedséggel. Lehár nagyoperettjét mindenesetre így bocsátották a helyi közönség és a mozis világközvetítés nézői elé tavaly januárban, s ez az előadás most DVD-n is elsősorban a fenti jellegzetességei révén bizonyul hódítónak. A díszletek és jelmezek minden restellkedés nélkül kielégítik a nézők örök látványosságigényét (dacolva a kritikusok szintén örök korholásával), a címszerepben pedig Amerika kedvence, Renée Fleming lép fel. Ő ugyan kicsit idősebb és hozzá jóval szőkébb annál, semhogy elsőre igazi pontevedrói szépasszonynak lássuk, de hangja és játékintelligenciája így is kellő hatást gyakorol, a párizsias kokett modor mímelésében meg egyenesen lenyűgözőnek bizonyul. Az előadás angolul zajlik, ami egyrészt kézenfekvő döntés New Yorkban, másrészt számunkra azért mégiscsak egzotikus élmény a Vilja-dalt vagy Danilo belépőjét Shakespeare és Milton nyelvén hallani. A rendező és koreográfus Susan Stroman biztos kezű Broadway-szakember, aki már csak ezért sem riad vissza attól, hogy musical-, sőt prózai színészeket léptessen a MET színpadára. Kelli O’Hara összességében jól megfelelő Valencienne, Carson Elrod pedig remekül dresszírozott komikus színészként emeli a főszereplők sorába a követségi lótifutit, Nyegust, ám a produkció valóságos fénypontját két brit művész közreműködése jelenti. Sir Andrew Davis a humorérzékkel bőven megáldott kortárs karmesterek egyik legkiválóbbika, míg Sir Thomas Allen, a hajdani kikezdhetetlen eleganciájú Don Giovanni most kicsattanó kedéllyel alakítja a trotli férjet és nagykövetet, Mirko Zetát, aki még a legnevetségesebb pillanatában is megmarad szeretetreméltó öregúrnak.

Decca DVD, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.