Interjú

„Valami művészetszerűség”

Dorozsmai Gergő, Szabó Csaba, Szurcsik Erika – Gustave Tiger

  • Soós Tamás
  • 2021.03.31 21:00

Zene

Monarchista artpunkjuk az egyik legegyedibb színfoltja a hazai undergroundnak. Dorozsmai Gergő gitáros-producerrel, Szabó Csaba gitáros-billentyűssel és Szurcsik Erika énekessel szeráfkórusokról, nem hivatalos feloszlásukról és a Nélküled-botrány ihlette magyar himnuszukról is beszélgettünk abból az alkalomból, hogy hosszabb szünet után, 2020 végén dupla lemezzel tértek vissza.

Magyar Narancs: A Moog feloszlása után alapítottátok a Gustave Tigert, hogy az ízlésetekhez közelebb álló zenét játsszatok.

Dorozsmai Gergő: Csabival már korábban, a Hammer of Gods nevű shoegaze zenekarban is játszottuk a saját dalainkat, de amikor a Moognak vége lett, ismét előjött az igény, hogy olyan zenét játsszunk, amit szeretünk is.

Szabó Csaba: A Moogban Tonyó (Szabó Tamás énekes-billentyűs – S. T.) volt az egyetlen dalszerző, így nem volt rá lehetőség, hogy kibontakoztassuk az ötleteinket. Nálam az is közrejátszott a Gustave Tiger megalapításában, hogy 2012-ben mélyponton volt a zenei érdeklődésem, nem jöttek be a kortárs popzenék, és szerettem volna azt csinálni, ami tetszik: középtempónál gyorsabb dalok, primitív, fülbemászó riffek, elomló, éteri ének.

Dorozsmai Gergő: Fontos volt az ősi birodalmakról, letűnt világokról szóló szövegvilág is. A Moog végnapjaiban sok expresszionista művészfilmet és régi westernt – Mackenna aranya, Az ember, aki király akart lenni – néztünk Csabival, amelyek témaválasztásukban akár Gustave Tiger-szövegek is lehetnének. Már az első próbán megszületett a stílusunk, de hamar szembesültünk vele, hogy szükségünk van egy énekesre, mert nem tudtunk úgy zúzni, hogy közben énekelni kell. Csabi javasolta, hogy az elszállós énekdallamok miatt énekesnőt keressünk, és mivel épp akkoriban vettem fel producerként Erika zenekarának EP-jét, nemsokára bevettük őt is.

Szurcsik Erika: Szeretek ordibálni és fetrengeni a színpadon, ezért a melankolikus 40 Days-daloknál kicsit pörgősebb, erőszakosabb zenét akartam játszani. Odáig voltam, amikor Csabiék felkértek, hogy énekeljek a Venom-feldolgozásban az első lemezükön. Eleinte úgy volt, hogy csak pár számba vesznek be, aztán egyre többet kaptam meg, és most már szinte mindegyik dalt én éneklem.

 
Szabó Csaba, Szurcsik Erika, Dorozsmai Gergő
Fotó: Németh Dániel

MN: Egy időben úgy tűnt, hogy a Moog után a Gustave Tigernek is van keresnivalója a nemzetközi színtéren. Azok után, hogy a Mooggal kiköltöztetek Amerikába, és mielőtt összejött volna az áttörés, erre rá is ment a zenekar, a Gustave Tigerrel mennyire vágytatok a külföldi sikerre?

Dorozsmai Gergő: Szeretünk utazgatni és klubozni, de a Gustave Tigerrel sosem volt élet-halál kérdés a nemzetközi karrier. Az reális, hogy az underground szinten Európa-szerte turnézgató zenekarok sorát bővítsük, de nem gondoljuk, hogy lenne sanszunk befutni külföldön.

Szabó Csaba: 2007 óta nem volt olyan év, hogy Gergővel ne mentünk volna el legalább egy hétre Európába vagy valamilyen egzotikusabb helyre turnézni. Nekem ezt jelenti a külföldi befutás. Utoljára 2006-ban gondoltam rá, hogy ennél valami többet is ki lehetne hozni a zenélésből, mondjuk, megélni belőle. A Mooggal akkoriban csináltuk meg az első amerikai turnénkat, ezért Magyarországon is érdekesnek számítottunk, és 2008 nyarán szinte az összes hazai fesztiválon felléptünk. Na, azóta nem akarok profi zenész lenni. Nem tudok elképzelni annál lélekölőbb, kispolgáribb munkát, mint minden héten elmenni egy fesztiválra, és annyi pénzt keresni, mintha fénymásolnánk egy irodában. Lehet, ha tízezrek előtt játszanánk, az spannolna, de egyébként a zenélés is ugyanolyan rutinmunkává tud válni, mint bármelyik szar meló, csak hát ennek pont az lenne a lényege, hogy nem munka, hanem valami művészetszerűség.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.

„Ekkora szakadék máshol nincs”

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?