Interjú

„Valami művészetszerűség”

Dorozsmai Gergő, Szabó Csaba, Szurcsik Erika – Gustave Tiger

  • Soós Tamás
  • 2021. március 31.

Zene

Monarchista artpunkjuk az egyik legegyedibb színfoltja a hazai undergroundnak. Dorozsmai Gergő gitáros-producerrel, Szabó Csaba gitáros-billentyűssel és Szurcsik Erika énekessel szeráfkórusokról, nem hivatalos feloszlásukról és a Nélküled-botrány ihlette magyar himnuszukról is beszélgettünk abból az alkalomból, hogy hosszabb szünet után, 2020 végén dupla lemezzel tértek vissza.

Magyar Narancs: A Moog feloszlása után alapítottátok a Gustave Tigert, hogy az ízlésetekhez közelebb álló zenét játsszatok.

Dorozsmai Gergő: Csabival már korábban, a Hammer of Gods nevű shoegaze zenekarban is játszottuk a saját dalainkat, de amikor a Moognak vége lett, ismét előjött az igény, hogy olyan zenét játsszunk, amit szeretünk is.

Szabó Csaba: A Moogban Tonyó (Szabó Tamás énekes-billentyűs – S. T.) volt az egyetlen dalszerző, így nem volt rá lehetőség, hogy kibontakoztassuk az ötleteinket. Nálam az is közrejátszott a Gustave Tiger megalapításában, hogy 2012-ben mélyponton volt a zenei érdeklődésem, nem jöttek be a kortárs popzenék, és szerettem volna azt csinálni, ami tetszik: középtempónál gyorsabb dalok, primitív, fülbemászó riffek, elomló, éteri ének.

Dorozsmai Gergő: Fontos volt az ősi birodalmakról, letűnt világokról szóló szövegvilág is. A Moog végnapjaiban sok expresszionista művészfilmet és régi westernt – Mackenna aranya, Az ember, aki király akart lenni – néztünk Csabival, amelyek témaválasztásukban akár Gustave Tiger-szövegek is lehetnének. Már az első próbán megszületett a stílusunk, de hamar szembesültünk vele, hogy szükségünk van egy énekesre, mert nem tudtunk úgy zúzni, hogy közben énekelni kell. Csabi javasolta, hogy az elszállós énekdallamok miatt énekesnőt keressünk, és mivel épp akkoriban vettem fel producerként Erika zenekarának EP-jét, nemsokára bevettük őt is.

Szurcsik Erika: Szeretek ordibálni és fetrengeni a színpadon, ezért a melankolikus 40 Days-daloknál kicsit pörgősebb, erőszakosabb zenét akartam játszani. Odáig voltam, amikor Csabiék felkértek, hogy énekeljek a Venom-feldolgozásban az első lemezükön. Eleinte úgy volt, hogy csak pár számba vesznek be, aztán egyre többet kaptam meg, és most már szinte mindegyik dalt én éneklem.

 
Szabó Csaba, Szurcsik Erika, Dorozsmai Gergő
Fotó: Németh Dániel

MN: Egy időben úgy tűnt, hogy a Moog után a Gustave Tigernek is van keresnivalója a nemzetközi színtéren. Azok után, hogy a Mooggal kiköltöztetek Amerikába, és mielőtt összejött volna az áttörés, erre rá is ment a zenekar, a Gustave Tigerrel mennyire vágytatok a külföldi sikerre?

Dorozsmai Gergő: Szeretünk utazgatni és klubozni, de a Gustave Tigerrel sosem volt élet-halál kérdés a nemzetközi karrier. Az reális, hogy az underground szinten Európa-szerte turnézgató zenekarok sorát bővítsük, de nem gondoljuk, hogy lenne sanszunk befutni külföldön.

Szabó Csaba: 2007 óta nem volt olyan év, hogy Gergővel ne mentünk volna el legalább egy hétre Európába vagy valamilyen egzotikusabb helyre turnézni. Nekem ezt jelenti a külföldi befutás. Utoljára 2006-ban gondoltam rá, hogy ennél valami többet is ki lehetne hozni a zenélésből, mondjuk, megélni belőle. A Mooggal akkoriban csináltuk meg az első amerikai turnénkat, ezért Magyarországon is érdekesnek számítottunk, és 2008 nyarán szinte az összes hazai fesztiválon felléptünk. Na, azóta nem akarok profi zenész lenni. Nem tudok elképzelni annál lélekölőbb, kispolgáribb munkát, mint minden héten elmenni egy fesztiválra, és annyi pénzt keresni, mintha fénymásolnánk egy irodában. Lehet, ha tízezrek előtt játszanánk, az spannolna, de egyébként a zenélés is ugyanolyan rutinmunkává tud válni, mint bármelyik szar meló, csak hát ennek pont az lenne a lényege, hogy nem munka, hanem valami művészetszerűség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.