Interjú

„Valami művészetszerűség”

Dorozsmai Gergő, Szabó Csaba, Szurcsik Erika – Gustave Tiger

  • Soós Tamás
  • 2021. március 31.

Zene

Monarchista artpunkjuk az egyik legegyedibb színfoltja a hazai undergroundnak. Dorozsmai Gergő gitáros-producerrel, Szabó Csaba gitáros-billentyűssel és Szurcsik Erika énekessel szeráfkórusokról, nem hivatalos feloszlásukról és a Nélküled-botrány ihlette magyar himnuszukról is beszélgettünk abból az alkalomból, hogy hosszabb szünet után, 2020 végén dupla lemezzel tértek vissza.

Magyar Narancs: A Moog feloszlása után alapítottátok a Gustave Tigert, hogy az ízlésetekhez közelebb álló zenét játsszatok.

Dorozsmai Gergő: Csabival már korábban, a Hammer of Gods nevű shoegaze zenekarban is játszottuk a saját dalainkat, de amikor a Moognak vége lett, ismét előjött az igény, hogy olyan zenét játsszunk, amit szeretünk is.

Szabó Csaba: A Moogban Tonyó (Szabó Tamás énekes-billentyűs – S. T.) volt az egyetlen dalszerző, így nem volt rá lehetőség, hogy kibontakoztassuk az ötleteinket. Nálam az is közrejátszott a Gustave Tiger megalapításában, hogy 2012-ben mélyponton volt a zenei érdeklődésem, nem jöttek be a kortárs popzenék, és szerettem volna azt csinálni, ami tetszik: középtempónál gyorsabb dalok, primitív, fülbemászó riffek, elomló, éteri ének.

Dorozsmai Gergő: Fontos volt az ősi birodalmakról, letűnt világokról szóló szövegvilág is. A Moog végnapjaiban sok expresszionista művészfilmet és régi westernt – Mackenna aranya, Az ember, aki király akart lenni – néztünk Csabival, amelyek témaválasztásukban akár Gustave Tiger-szövegek is lehetnének. Már az első próbán megszületett a stílusunk, de hamar szembesültünk vele, hogy szükségünk van egy énekesre, mert nem tudtunk úgy zúzni, hogy közben énekelni kell. Csabi javasolta, hogy az elszállós énekdallamok miatt énekesnőt keressünk, és mivel épp akkoriban vettem fel producerként Erika zenekarának EP-jét, nemsokára bevettük őt is.

Szurcsik Erika: Szeretek ordibálni és fetrengeni a színpadon, ezért a melankolikus 40 Days-daloknál kicsit pörgősebb, erőszakosabb zenét akartam játszani. Odáig voltam, amikor Csabiék felkértek, hogy énekeljek a Venom-feldolgozásban az első lemezükön. Eleinte úgy volt, hogy csak pár számba vesznek be, aztán egyre többet kaptam meg, és most már szinte mindegyik dalt én éneklem.

 
Szabó Csaba, Szurcsik Erika, Dorozsmai Gergő
Fotó: Németh Dániel

MN: Egy időben úgy tűnt, hogy a Moog után a Gustave Tigernek is van keresnivalója a nemzetközi színtéren. Azok után, hogy a Mooggal kiköltöztetek Amerikába, és mielőtt összejött volna az áttörés, erre rá is ment a zenekar, a Gustave Tigerrel mennyire vágytatok a külföldi sikerre?

Dorozsmai Gergő: Szeretünk utazgatni és klubozni, de a Gustave Tigerrel sosem volt élet-halál kérdés a nemzetközi karrier. Az reális, hogy az underground szinten Európa-szerte turnézgató zenekarok sorát bővítsük, de nem gondoljuk, hogy lenne sanszunk befutni külföldön.

Szabó Csaba: 2007 óta nem volt olyan év, hogy Gergővel ne mentünk volna el legalább egy hétre Európába vagy valamilyen egzotikusabb helyre turnézni. Nekem ezt jelenti a külföldi befutás. Utoljára 2006-ban gondoltam rá, hogy ennél valami többet is ki lehetne hozni a zenélésből, mondjuk, megélni belőle. A Mooggal akkoriban csináltuk meg az első amerikai turnénkat, ezért Magyarországon is érdekesnek számítottunk, és 2008 nyarán szinte az összes hazai fesztiválon felléptünk. Na, azóta nem akarok profi zenész lenni. Nem tudok elképzelni annál lélekölőbb, kispolgáribb munkát, mint minden héten elmenni egy fesztiválra, és annyi pénzt keresni, mintha fénymásolnánk egy irodában. Lehet, ha tízezrek előtt játszanánk, az spannolna, de egyébként a zenélés is ugyanolyan rutinmunkává tud válni, mint bármelyik szar meló, csak hát ennek pont az lenne a lényege, hogy nem munka, hanem valami művészetszerűség.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.