Lemez

Várjon Dénes: De la nuit

  • - csk -
  • 2018. szeptember 23.

Zene

Egy lemez, amelyet a műsorválasztástól a művek megszólaltatásán át a kísérőszövegig és a borítóképig mindent meghatározó, kivételes érzékenység hozott létre. Várjon Dénes régóta kapcsolatban áll Európa egyik legigényesebb magánkiadójával, a Manfred Eicher vezette ECM-mel. Itt jelent meg a De la nuit, amely három ábrázoló szellemű, szvitjellegű művet sorol egymás mellé – kisebb vagy nagyobb mértékben mindegyiknek köze van az éjszakához. Schumann Fantasie­stücke (op. 12), Ravel Gaspard de la nuit és Bartók Szabadban című ciklusának egyként jellemzője a rövid formákból való füzérszerű építkezés, a látomásos képzeletvilág és az erős expresszivitás.

Schumann a romantikus szenvedély, a líra és a vallomásosan személyes előadásmód lehetőségeit kínálja Várjon Dénesnek, Ravel három tételét sejtelmesen, kivételes színgazdagsággal, olykor dermesztő-groteszk hangulatot teremtve szólaltatja meg (a ciklust ihlető Aloysius Bertrand-prózaversek Rembrandt és Callot hatására hivatkoznak – ha a zenehallgató megnéz néhányat az utóbbi metszeteiből, érezni fogja a szellemi kapcsolatot). Bartók 1926-os nagy „zongorás évének” emblematikus művét a zeneszerző ekkori komponálásmódjában fontos nyers-szögletes gesztusok és erős ütőhangszeres hatások uralják Várjon ujjai alatt. Nagy formátumú zongorázását magától értődő virtuozitás, teljes felszabadultság és a művek szellemével való maradéktalan azonosulás jellemzi. Az alles was gut und teuer érzését erősíti a jelentős svájci zenetörténész, Jürg Stenzl igényes kísérőszövege, valamint a borítón Nádas Péter tökéletesen ide illő fotója.

ECM, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.