Lemez

Várjon Dénes: De la nuit

  • - csk -
  • 2018. szeptember 23.

Zene

Egy lemez, amelyet a műsorválasztástól a művek megszólaltatásán át a kísérőszövegig és a borítóképig mindent meghatározó, kivételes érzékenység hozott létre. Várjon Dénes régóta kapcsolatban áll Európa egyik legigényesebb magánkiadójával, a Manfred Eicher vezette ECM-mel. Itt jelent meg a De la nuit, amely három ábrázoló szellemű, szvitjellegű művet sorol egymás mellé – kisebb vagy nagyobb mértékben mindegyiknek köze van az éjszakához. Schumann Fantasie­stücke (op. 12), Ravel Gaspard de la nuit és Bartók Szabadban című ciklusának egyként jellemzője a rövid formákból való füzérszerű építkezés, a látomásos képzeletvilág és az erős expresszivitás.

Schumann a romantikus szenvedély, a líra és a vallomásosan személyes előadásmód lehetőségeit kínálja Várjon Dénesnek, Ravel három tételét sejtelmesen, kivételes színgazdagsággal, olykor dermesztő-groteszk hangulatot teremtve szólaltatja meg (a ciklust ihlető Aloysius Bertrand-prózaversek Rembrandt és Callot hatására hivatkoznak – ha a zenehallgató megnéz néhányat az utóbbi metszeteiből, érezni fogja a szellemi kapcsolatot). Bartók 1926-os nagy „zongorás évének” emblematikus művét a zeneszerző ekkori komponálásmódjában fontos nyers-szögletes gesztusok és erős ütőhangszeres hatások uralják Várjon ujjai alatt. Nagy formátumú zongorázását magától értődő virtuozitás, teljes felszabadultság és a művek szellemével való maradéktalan azonosulás jellemzi. Az alles was gut und teuer érzését erősíti a jelentős svájci zenetörténész, Jürg Stenzl igényes kísérőszövege, valamint a borítón Nádas Péter tökéletesen ide illő fotója.

ECM, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.