Lemez

Várjon Dénes: De la nuit

  • - csk -
  • 2018. szeptember 23.

Zene

Egy lemez, amelyet a műsorválasztástól a művek megszólaltatásán át a kísérőszövegig és a borítóképig mindent meghatározó, kivételes érzékenység hozott létre. Várjon Dénes régóta kapcsolatban áll Európa egyik legigényesebb magánkiadójával, a Manfred Eicher vezette ECM-mel. Itt jelent meg a De la nuit, amely három ábrázoló szellemű, szvitjellegű művet sorol egymás mellé – kisebb vagy nagyobb mértékben mindegyiknek köze van az éjszakához. Schumann Fantasie­stücke (op. 12), Ravel Gaspard de la nuit és Bartók Szabadban című ciklusának egyként jellemzője a rövid formákból való füzérszerű építkezés, a látomásos képzeletvilág és az erős expresszivitás.

Schumann a romantikus szenvedély, a líra és a vallomásosan személyes előadásmód lehetőségeit kínálja Várjon Dénesnek, Ravel három tételét sejtelmesen, kivételes színgazdagsággal, olykor dermesztő-groteszk hangulatot teremtve szólaltatja meg (a ciklust ihlető Aloysius Bertrand-prózaversek Rembrandt és Callot hatására hivatkoznak – ha a zenehallgató megnéz néhányat az utóbbi metszeteiből, érezni fogja a szellemi kapcsolatot). Bartók 1926-os nagy „zongorás évének” emblematikus művét a zeneszerző ekkori komponálásmódjában fontos nyers-szögletes gesztusok és erős ütőhangszeres hatások uralják Várjon ujjai alatt. Nagy formátumú zongorázását magától értődő virtuozitás, teljes felszabadultság és a művek szellemével való maradéktalan azonosulás jellemzi. Az alles was gut und teuer érzését erősíti a jelentős svájci zenetörténész, Jürg Stenzl igényes kísérőszövege, valamint a borítón Nádas Péter tökéletesen ide illő fotója.

ECM, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.