„Egyszer csak egy merőben más téma ragadott meg. Véletlenül került a kezembe egy népkönyv, amely a Vénusz-hegyről szólt. Minden, amit eredendően németnek éreztem, egyre nagyobb vonzerővel hatott rám, és arra ösztönzött, hogy lelkesült vágyakozással a legmélyebb értelmét keressem, s ezt itt hirtelen megtaláltam abban, hogy egyszerűen újból elmesélem a legendát a régi, jól ismert Tannhäuser-ballada alapján. Természetesen körvonalaiban korábban is ismertem a történetet Tieck Phantasus-beli feldolgozásából; ám az a mód, ahogy ő a témához nyúlt, visszafordított engem a fantázia irányába, ahová Hoffmannt követve jutottam el. Ami a népkönyvben annyira a hatása alá vont, hogy a Tannhäuser-történet és a wartburgi dalnokverseny között, ha csak érintőlegesen is, de kapcsolat létesült. Erről is tudtam Hoffmann elbeszéléséből, a Serapion testvérek kötetéből, de úgy éreztem, az író torzítva adja vissza a régi anyagot, és hitelesebb képet akartam kialakítani erről a vonzó legendáról a magam számára.”
Így írt Richard Wagner a Tannhäuser inspirációjáról. A szóban forgó népkönyv valójában tévesen kapcsolta össze Tannhäusert a wartburgi énekesekkel, de ki törődik ma már ezzel? A Wagner-napok közönségét biztosan nem zavarja, hiszen az utolsó jegyekre lehet már csak lecsapni a Müpában. A címszerepet Marco Jentzsch énekli, a produkció magyar énekesei között pedig legalább Bretz Gábort (múlt heti interjúalanyunkat), Sebestyén Miklóst és Láng Dorottyát illik megemlítenünk (június 6., négy óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
