mi a kotta?

Very Parisienne

  • mi a kotta
  • 2019. január 20.

Zene

„Igen, ez az, hah, ez a megtalált öröm” – firkálta bele Beethoven a IX. szimfónia vázlatába a derűs megkönnyebbülés szavait, amint rálelt az Örömóda témájának első négy ütemére. Az utókor persze azóta is bőszen visszaigazolja az akkor már rég süket mester elégedettségét. Pedig ez az elégedettség utóbb keserű és mélyen emberi csalódottságba csapott át, midőn Beethoven megtudta, hogy utolsó szimfóniájának viharos sikerű bécsi ősbemutatója mindössze 420 forintnyi nyereséget termelt számára. A mi gazdagodásunk a Kilencedik által ellenben nem számszerűsíthető, de annál egyértelműbb, amint erről legközelebb a Nemzeti Filharmonikusok karácsonyi koncertjén is újólag meggyőződhetünk majd (Nemzeti Hangversenyterem, december 23., fél nyolc). Ott, csupa kórusmű nyomában, Rálik Szilvia, Komlósi Ildikó, Kiss B. Atilla és Fried Péter énekesi közreműködésével fogunk rátalálni az emlegetett örömre.

„Tudják, ez nem egy Beethoven-szimfónia. Ez egy humoros darab, semmi ünnepélyesség nincs benne. Nem arra való, hogy könnyeket fakasszon. Ha – mint egy könnyű, vidám darab, benyomások sorának zenei kifejezése – örömöt okoz a szimfóniák közönségének, akkor elérte a célját.” Ez az idézet már George Gershwintől való, aki 1928-ban ily okosan formálta az előzetes várakozásokat az Egy amerikai Párizsban New York-i bemutatója előtt. Az eredetileg még a Very Parisienne munkacím alatt megkezdett kompozíció szilveszter előestéjén, az Óbudai Danubia Zenekar 25. születésnapját ünneplő gálakoncert programján fog szerepelni (Zeneakadémia, december 30., fél nyolc). A három karmestert, név szerint Kovács Jánost, Héja Domonkost és Hámori Mátét felvonultató zenekari ünnep ígér még Erkel-, Saint-Saëns- és Muszorgszkij–Ravel-művet is, s nem mellesleg Kelemen Barnabás is ott hegedül majd a pódiumon.

Az újév aztán hagyományosan, ámde megunhatatlanul A teremtéssel és Fischer Ádámmal indul a Müpában (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., fél nyolc). 2019-ben a Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar és a Magyar Rádió Énekkara dolgozik majd a nagy (és mint a Prima Primissima-díjátadón kiderült: egyszersmind imponálóan nagyvonalú) karmester keze alá, a szólókat pedig Fatma Said, Uwe Stickert és Sebestyén Miklós fogja énekelni.

Az új év első napjaiban azután mindjárt egy Új kezdet fantáziacímű koncert is ígérkezik: a Hungarian Quartet bemutatkozó fellépése (Zeneakadémia, január 4., fél nyolc). A HQ-nak rövidíthető, s ilyesformán, mondhatni, a magyar vonósnégyesezés központjának szerepére bejelentkező „szuperkvartett” négy tagja: Keller András, Pilz János, Homoki Gábor és Fenyő László. Hozzájuk e hangversenyen Perényi Miklós csatlakozik majd, hogy egy-egy Beethoven- és Bartók-mű után együtt szólaltassák majd meg Schubert C-dúr vonósötösét.

Végül jöjjön az újdonság után valami réges-régi felfedezése. Baráth Emőke és a pompás Il Pomo d’Oro ugyanis 2019 legelső szombatján a XVII. századi velencei zeneszerzőnő, Barbara Strozzi műveinek megismertetésére vállalkoznak (Zeneakadémia, január 5., fél nyolc). La Veneziana (talán őt mutatja e heti festményünk) kora nagy tudású komponistája volt, s a programon mestere, Cavalli operarészletei is ott szerepelnek majd.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.