Zene

Robert Hood nem pihen: tavalyi, méretes és igencsak kiemelkedő albumát (Motor: Nighttime World 3) újabb konceptlemez követi.

Ez a Kalákán nevelkedett szomorú nemzedék, mely pánsíppal és ukulelével hallotta először József Attilát, Weörest és Kányádit, és melybe én is tartozom, felkapja a fejét, ha a versek megzenésítésének alternatív útjairól hall.

Annak is már fél évtizede, hogy a chilei származású Aguayo egy ironikus gesztussal (a dj Koze által briliánsra csiszolt Minimal maxival) hangzatosan búcsút intett a minimal technónak, és valami egyéb után nézett.

A templomi orgona a kulturálisan egyik legterheltebb hangszer a nyugati világban. Megszólalása szorosan összenőtt a keresztény szakralitás és általánosságban a pátosz, emelkedettség és fenségesség zenei kifejezésével.

A zenei források gazdagsága, a gyökerek kiterjedése alapján Izrael simán világzenei nagyhatalom lehetne, elvégre több mint száz nemzetiség alkotja lakosságát (és már azon a görcsös igyekezeten is átesett, ami az állam megalakulását követően a "kiköpötten" izraeli és héber nyelvű kultúra megteremtését célozta).

Az autentikus antizene felemelkedését vizionálja programadó dalában, a Music Media Is My Whore-ban az egykori Pantera-torok, miközben könyörtelen, ismétlődő antidallamokat gyűr a rajongók arcába.

Az európai történelem ismerői alighanem már gyorsan korrigálták is magukban a fenti címet, ekképpen: a táncoló kongresszus. Csakhogy a Napóleon feletti győzelmet ünneplő, az európai rendet pedig újra- és visszarendező bécsi kongresszus nemcsak a táncot ropta, de énekelt is, éppenséggel a nyilvános pályafutása csúcsain járó Ludwig van Beethovent.

A belga Token kiadó nem véletlenül lett az utóbbi évek egyik kiemelkedő technós cége: egyszerűen nem ad ki rossz zenét.

Az általunk sajnos kihagyott csütörtök (Crystal Castles, Justice, Todd Terje, Scuba) mellett talán a BS zárónapja tűnt a legizgalmasabbnak - több olyan előadóval, aki soha nem járt még nálunk, és egy kedves visszatérővel.

Az idei Balaton Sound felhozatala jól festett hiphopügyileg. A nyitónapon például a Wu-Tang Clan lépett fel a nagyszínpadon, egységesen, kollektívaként, márpedig ilyen mennyiségben egyszerre soha nem jártak nálunk (azért egyenként előfordultak már errefelé, elsősorban a Dürer kert környékén).

Az 1992-es Blues For The Red Sunnal a Kyuss tagjaként megteremtette a stoner rockot, a 90-es évek végén alapított második zenekara, a Queens Of The Stone Age pedig repetitíven lüktető, erőteljes sivatagi zenéjével az ezredforduló után Amerika egyik meghatározó rockzenekarává vált. A Volt fesztivál nyitónapján először léptek fel Magyarországon - a gitáros-énekessel (képünkön középen) ekkor tudtunk beszélgetni néhány percet.