VIDEÓ: Lynch, aki nincs (Dobozba zárt szerelem)

  • - sissova -
  • 1997. július 31.

Zene

Be kéne tiltani az álmokat.

Örök anomália ez a szülő-gyermek viszony a művészvilágban, különösen abban az esetben, ha az utód hasonló szárba szeretne szökkenni, mint közveszélyes apja. Klaus Kinski őrült volt, azt terjesztette, hogy dugja a lányát, David Lynch szintén nem normális, de ő csak eldugta a lányt. Kicsit igaza is volt, várathatott volna az a gyerek magára a filmrendezéssel még vagy ötven évig. Ugyanis az a bizonyos, a filozófusok által emlegetett alap megvan, csak a felépítmény, az valahogy nem az igazi. Úgy képzelem, a kicsi Lynchnek is lehetett valami lunatikus babysittere, aki már kétéves korában a rézfaszú bagollyal ijesztgette, kicsit később pedig, úgy négyéves kora táján véletlenül ott felejtette egy sebészet patológiáján, és a történtek után a gyerek csak virágnyelven volt képes megértetni magát. A szimbólumokat azóta is egyértelműen használja. A Dobozba zárt szerelem című filmje legalábbis erre enged következtetni. A főszereplő, a sebész, aki szerelmes, úgy fejezi ki önző szeretetét bizonyos Helena nevű, függetlenségben utazó nő iránt - aki ráadásul kegyetlenül szép és hidegen elutasító néhai anyjára emlékezteti -, hogy legallyazza őt. A szó szoros értelmében. Először a lábát amputálja, aztán a karját, végül egy virágcserépszerű székbe ültet, a többi virág közé, éppen csak nem locsolgatja a kis harmatost, aki ahhoz képest egész jól néz ki, és be nem áll a szája, mindig leimpotensezi. Hogy nem félti a nyelvét a szikétől. Később kénytelen szeretni, mert egy lépést sem bír tenni nélküle. Ha, ha. Idióta egy helyzet, de legalább rúzsozzák meg fésülik rendesen. Végre Helena is függő, ennél függőbb csak akkor lenne, ha gyűrűhintára szerelné szíve orvosa. Tudni kell hozzá még azt is, hogy a gyermekkori villa, ahol a sebész fogva tartja szerelme torzóját, mindig is tele volt kar és láb nélküli próbababákkal és végtaghiányos szobrokkal a klasszikusokból. Ez szintén közrejátszhatott a serdülőkori értékvesztésben: miközben a sebész gyűlölte az anyját, még szépérzéke is gellert kapott egy perverz lakberendezőtől. Nem csoda hát, hogy vad, esztelen csonkolásba kezdett a szépen ívelő orvosi pálya elején. Miután túl vagyunk néhány fade to white, magyarul slejjeres vágáson meg hatásos lassításon a Lynch családi eszköztárból, sápadtra sopánkodtuk magunkat a káromkodástól, zsibbadnak a végtagjaink, és megfogadjuk, hogy először mindig környezettanulmányt végzünk, valamint mélyinterjúkat készítünk a családtagokkal, miel&ot

ilde;tt lefeküdnénk részegen egy pasival, akkor kiderül, hogy csak álom volt az egész.

- sissova -

Boxing Helena; rendezte: Jennifer Lynch; 98 perc; Az InterCom videója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.